Miért kezdenek el barátkozni az emberek ha aztán nem képesek ápolni a barátságot?

Mert az elején olyan izgalmas, aztán ez az érzés enyhül, én inkább nem is barátkozom, mert tudom, hogy ilyen vagyok, szeretem az új embereket, de hamar túl is adok rajtuk, a nagyrészükön. Ettől te nem vagy rossz, ez a másik fél baja, idősebb korban pedig nem is megy már úgy ez, mint iskolában. Nem vagy a másikra utalva, hogy gyere üssük el szünetekben az időt, segitsük egymást dolgozatoknál, mindenkinek megvan a saját élete, ritmusa, mindenki rohan, mindig az új inger kell.

Én már nem kezdek el barátkozni, mert én sem vagyok képes ápolni ezeket a kapcsolatokat sajnos, pedig vágyni vágyok rá néha.

igen, általában ez azért nem működik, mert nincsenek meg a közös gyökerek. addig elbeszélgettek, ameddig meg nem osztjátok egymással azokat a dolgokat, amiket tudnotok kell egymásról, utána egyre jobban el kezd laposodni a dolog. ezért egyszerűbb olyan helyen ismerkedni, ahol az emberek alapból is együtt töltik az időt, így sokkal egyszerűbb sulis időszakban ezt megtenni, de később munkahelyen is működhet, csak már sokkal nehezebb, mert oda kell a szerencse is, hogy hasonló érdeklődésű, korosztályú munkatársak legyenek a környezetedben.

Nálam is volt ilyen: volt, aki eltűnt, mert nem aakart tőlem semmit sem, vagy mert csak megunt, vagy nem tudom, volt, akit más plattformon megkerestem, és érdekes módon pozitívan fogadta a közeledést.

Velem is ez történt. Én azt nem értem, hogy miért nem szólnak, legalább írja meg, hogy "ne haragudj, de meguntam" és akkor legalább nem szenvedek azzal, hogy magam gyötröm, hogy hol ronthattam el...

En azert nem kezdek mar el baratkozni, mert tudom hogy a masik fel ugy sem fogja a barátságunkat apolni, sajnos tapasztalatbol beszelek.. eddig barkivel is baratkoztam mindig lecserelt masra.