Adjak neki még egy esélyt, vagy fordítsak hátat neki?

#4

Hiába. Tőlem soha sem kért kölcsön a barátom, és nem volt kérdés soha az anyagiak.

Ráadásul én sajnos nem hazudtam a rákot, plusz konkrétan ez volt az indukció a tiltásra, vagy én legalábbis így gondolom, hogy ez volt. Talán mert ő ezzel nem tud mit kezdeni, és így is tele van problémával, nem tudta volna elviselni az enyémet is pluszba.

Előtte nem tiltott, és csak másnap annyit írt, biztos találkozunk még, szia. Előtte vitáztunk, mint gyakran, de semmi extra.

És értettem is azt, hogy magánéleti problémái vannak, és már sok az enyém még a terhére, ezért kellett a távolság. Vagyis nem értem. Akkor hagyott ott, amikor a legjobban szükségem lett volna rá. Ennek fél éve, kicsit több mint egy hónap után oldotta a tiltást, utána megint nem írt. Aggresszív lett velem, majd utána gondoskodó. Ez váltakozott. Hol kikér magának dolgokat, hol elaraszt a problémáival, hol pletykálni akar, aztán vitatkozik egy adagot, aztán megint érdeklődő, és aggodalmaskodva gondoskodóan kérdezi hogy vagyok. És most pár hete, egy vita után én vagyok csendben, mert nem tudok neki mit mondani. Mindig ez a magasrendőség ahogy beszél...

És pont ez a kettősség az ami miatt nem tudom mit tegyek vele.

Úgy érzem a kiírásom is elég egyoldalú volt, hiszen nem említettem, hogy neki is voltak akkor problémái. Én meg ugye kigyógyultam. Volt műtét, nincs áttét, tényleg kemo sem volt. Igaz ennél a típusnál nem bizonyított a kemo sikeressége, így csak ha van metasztázis akkor alkalmazzák.

Akkor rettenetesen megviselt, hogy az addig 0/24-es kommunikációt egyszerűen megszakított. Így, hogy meggyógyultam sokkal jobban megértőbb vagyok. Ő pedig tényleg úgy csinál mintha mi sem történt volna.

De akár hányszor eszembe jut, hogy messengeren beképzelten, lenézően elköszön, majd letiltott mindenhonnan, olyan cinikus, gonosz dolognak érzem. És nem tudom meg tudom-e bocsájtani neki. Vagy mikor leszek újra letiltva, ha épp "napja van".

Természetesen közös ismerőseimnek is elmondtam, nekik letagadta, hogy mondtam volna a betegséget. Konkrétan azt mondta, hogy ő nem tudott róla, és máson vitatkoztunk, és ezért tiltott le. De ez nem igaz. Mindig mindent mondtam neki. Azt is, hogy megyek az orvoshoz, mert fura dolgot tapasztaltam magamon előtte pár nappal. Szóval mindent tudott.

Vagy lehet tényleg nem? Nem tudom. Lehet nem figyelt oda amikor írtam. Olyan sokszor volt olyan, hogy mondtam valamit, és nem emlékezett rá. Én meg ha valami rossz dolog történik velem, szeretem bagatelizálni, hogy másokat ne sokkoljak vele. Áh nemtom.

Bizonytalan vagyok. Nagyon. Most én hallgatok, és ez sem jó, de talán mert ősz van, jönnek a frontok, néha gyengébb vagyok, és ilyenkor beugrik a betegségem gondolata.

Mindegy. Nehéz helyzetben érzem magam.