Mi jellemez egy toxikus barátságot? Milyen jeleket lehet(ne) észrevenni?

Volt többféle is amit kaptam.

Az első: folyamatosan uralkodni akart rajtam, másokat előttem beszélt ki, állandóan vele kellett lógnom, például már délelőtt hazamentem volnay de várjam meg vele a hármas buszt(kánikula volt), minden mással valókapcsolatomat el akarta vágni, közben segítséget kért hogy barátnőt találjak neki, közben valakinek az anyjára is ráírt, közben a nővéremnél is bepróbálkozott, pedig tudta hogy barátja van. Egyszer megakart volna hívni egy eseményre, de visszautasítottam, mert egy másik barátomhoz mentem szülinapozni, és ezt amúgy ő is tudta. Neki ez nem tetszett, így hetekig csesztetett folyamatosan, hogy én masokra ráakaszkodok, én meghivattam abba a házibuliba és ők úgysem a barátaim és nem is lesznek, és a többi, így volt hogy elmentünk egy buliba, neki kamuztam hogy még nem érkeztem meg, miközben már ott voltam, de nem akartam már vele beszélni soha többet, de pár óra múlva megtalált és mások előtt megalázott és hogy én nem érek semmit, de nem volt sok lelkierőm visszaszólni, szerencse hogy akinek a házibulijában voltam, az kiosztotta hogy hagyjon békén. Ez volt messze a legrosszabb korszakom.

Egy másik sztori, ez kevésbbé volt toxikus. Egy elég népszerű srác volt a suliban, majd egy alkalommal meghívott egy italra egy buliban, ott volt a barátnője is és a legjobb haverja is. Elkezdtünk beszélgetni. Neki nehéz gyerekkora volt, válás, öngyilkosság és sok minden történt vele, közben meg próbált motiválni engem, mivel nekem sem volt könnyű az élet, közben az előző esemény után egy évvel kezdtünk el beszélgetni, habár volt pár barátom, de nem bíztam másokban, így ő is segített. Elfogadtuk egymást, voltak közös témáink és kezdett megjönni némi önbizalmam is általa. Voltak rigojái, ilyen az igenerős hangukat ingadozása, de elnéztem neki, mivel nehéz volt az élete. Aztán az ivás, nem baj ha valaki szereti részegnek lenni ha tudja magát kontrollálni. Nos, ő nem nagyon tudta kezelni az ilyen szitukat, ilyenkor mindenkinek neki megy, még a saját haverjainak is(szerencse én csak olyant kaptam hogy g**i, még mindig itt vagy). És habár ebből szerencsére nem kaptam, de sajnálom a mai napig nem vettem észre, mert az akkori barátnője nem egyszer kapott idegösszeomlást, az a féltékenysége. Csak hosszúszárú nadrágot hordhatott, nem látszódhatott ki a vála, nem volt mindegy hogy hogyan hordja a haját, megtiltotta hogy fiúkkal beszélgessen, sőt, a barátaitól is megfosztotta, csak az ő köréből beszélgethetett, nyilván eltudjátok képzelni hogy mikor szakítottak, akkor nem sokan beszéltek vele. Közben a srác fűvel fával csalta, még az egyik tanárnőjével is lefeküdt. Habár ellenem csak néha volt konfliktusa, de rá kellett jönnöm, hogy nekem egy ilyen ember nem kell, sokszor megbántott, bocsánatot kérty aztán megint, majd megint, és megint, szóval elküldtem a fenébe írásban. És nehéz volt tőle megválnom, mert szerettem mint ember, de tudtam hogy egy ilyen személyiség csak leront és eldob ha megun, nem csoda hogy folyton váltotta a haverjait.

A harmadik egy viszonylag friss sztori. Benne voltam egy ilyen kis gangben egy időben, és volt köztük egy lány, aki mindig csak ő beszélt meg másokat oltott. Mivel ismertük egymást előtte, tudtunk beszélni, sok mindent megbeszéltünk(nem voltam szerelmes belé, meleg vagyok). Egy időután elkezdett megjegyzéseket tennin rám, hogy milyen buta vagyok, és milyen logikátlan vagyok, de csak hülyéskedve, de a végefelé ráment arra, hogy folyton letarhálom közben meg nem adok vissza semmit(pedig mindig megkérdeztem hogy kér-e ezt vagy azt, ha kért valamit, adtam), és ezt mások előtt tette. Meg a végén az is jellemző volt, hogy csak akkor beszélt velem, amikor nem voltak ott az aktuális barátnői, akiket szintén ezek a dolgok miatt elhagyták, a kétszínűségérőo meg ne is beszéljünk, nem egy dolgott hazudott a hátam mögött. Szóval vele is megszakítottam a kapcsolatot.

És mik a tanulságok? Az első történetnék az, hogy ha valaki manipulálni kezd és mások ellen fordít, kalitkába zár, akkor minél előbb szakítsd meg vele a kapcsolatot. A másodiknály hogy a nehéz gyerekkor nem lehet kifogás a tevékenységeidre, attól még egy rossz ember vagy ha így viselkedsz. A harmadiknál az, hogy az oltogatás nem menő hosszútávon.

Utolsó vagyok:

20 éves srác vagyok. És a harmadik történetnél a csaj csak magáról tudott beszélni, másokat nem hallgatott meg, és nem egy történetet mond el teljesen másképo mimt ahogy volt valójában.