Toxikus barát(nő) leépítése! Hogy csináljam?
Amikor megismertem a lányt épp eléggé rossz időszak volt az életemben, ezért gondolom hasonló a hasonlót alapon szépen bevonzottam őt...
Az átlagtól jóval közvetlenebb volt, amit tévesen pozitívumként értelmeztem. Ráadásul kapóra jött, hogy végre ki tudok mozdulni valakivel (a barátaim akkoriban költöztek el). Gondoltam ha más nem, hát lehetünk bulibarátok.
Már az első pár találkozáskor voltak olyan dolgai, amikből érzékeltem, hogy problémás, de nem gondoltam, hogy ennyire...
Pár hónap alatt teljesen rámtapadt, állandóan írt, telefonon keresett, a munkahelyemre is folyton bejött... Egy idő után szóltam neki, hogy én nekem ez egy kicsit sok lesz, nem szoktam így összenőni másokkal. Ezen persze megsértődött és visszavett egy időre, de most megint kezdi a hülyeséget. Állandóan meg akarja hivatni magát mindenhova, ahova másokkal megyek. Nem veszi észre, hogy azért nem hívom adott helyekre, mert egyszerűen nem akarom, hogy ott legyen. Alapból is ég a fejem miatta nyilvános helyeken, mert állandóan felhívja magára a figyelmet (és nem pozitív értelemben), de amúgy se illene bele a társaságba...
Ezen kívül állandóan panaszkodik és szinte mindig beteg, úgy érzem, hogy elszívja az összes energiámat. Néha sértő megjegyzéseket tesz, amikért ha szólok, akkor azt mondja, hogy ő csak viccelt. Van egy pasija, aki nem foglalkozik vele, őt is állandóan szidja a háta mögött. Aztán ha nem értek vele egyet, akkor azon is megsértődik.
A kérdésre a válasz, hogy mégis miért barátkozom vele részben az, hogy amúgy 90%-ban nagyon kedves. Amit szintén nem tudok hova tenni, hogy állandóan kisebb ajándékokat hoz nekem, eleinte kedves gesztusnak tekintettem, de kezd az egész nagyon kínos lenni. Szerintem ezekkel próbálja kompenzálni az egyéb hiányosságait.
Másrészről pedig sajnálom őt, mert tényleg nem túl szerencsésen alakultak a dolgai az eddigi életében. Nincs sok barátja, a rokonai pedig nagyon messze laknak.
Most azonban nagy nehezen eljutottam odáig, hogy szeretném leépíteni, csak nem tudom hogyan. A nem működő barátságaim általában maguktól elsatnyultak, de ő annyira tapadós, hogy azonnal kiszúrja, ha kerülöm a társaságát. Ilyenkor érzelmileg zsarolni próbál olyasmivel, hogy "nem is keresel", "nem is szóltál", "meg se kérdezted" stb. stb. Egyrészt nagyon elegem van belőle, másrészt nem szeretném megbántani. Sajnos mindent magára vesz és bármit kinézek belőle.
Ötletek? Tudom, hülye voltam...
Szerintem csak simán éretlen érzelmileg.
Folyamatosan másoktól várja azt a figyelmet és szeretetet, amit saját magának nem képes megadni. A barátját is állandóan azzal cseszteti, hogy nem foglalkozik vele eleget. Persze ő csak azután kérdezi meg bárkitől, hogy hogy van, miután 4 oldalas esszét írt arról, hogy milyen bunkó volt vele xy vagy z már megint.
Eddig nem volt melója se, amióta talált munkát kicsit azért jobb a szitu. Így nincs ideje egész nap írkálni, csak este kezdi el...
Viszont mivel mindenhonnan kirugatja magát, így félek, hogy a próbaidő végéig sem fogja húzni...
Te még szerencsés vagy kérdező, nekem a szomszédom ilyen, de ennek kb a hatványa. Én kénytelen vagyok egyre drasztikusabb eszközöket bevetni, szerintem az anyázás is már látótávolságon belül van nálunk.
Általában az ilyen elmebetegek nagyon tapadnak.
Fordítsuk le egyszerűen a témát. Sajnálatból van értelme szenvedéssé tenni az életedet? Ennyi a kérdés.
Nem tehetsz róla milyen élete volt, miket csinált, mik érték. Lehet szomorú, de nem a te dolgod, az ő életéről van szó és neki kell helyrehoznia, azzal nem ér semmit hogy a sajnálatodban fürdőzik és tapad rád. Megpróbáltátok a barátságot, nem működik, mert a problémái visszarántják. Ez van, továbbra sem a te dolgod.
Az a félős, megfelelési kényszeres hozzáállás sem működik, hogy "nem akarom folytatni, de megbántani se". Ilyen opció nincs, ha lezárod vele, akkor nem fog neki jól esni, de felnőtt ember, tök mindegy érzelmileg milyen szinten van. Majd feldolgozza a maga módján, nem rád tartozik.
Bocsánat, erre nem válaszoltam:
Nem azért kedves, mert ajándékokat ad.
Hanem kedves és emellett ajándékokat ad. Utóbbi számomra ilyen gyakorisággal furcsa és kellemetlen. Úgy érzem, mintha viszonoznom kéne valahogy, holott nem én kértem őket. Már mondtam neki, hogy erre nincs szükség, de mintha meg se hallotta volna.
Persze ha vendégségbe megyek, akkor én se üres kézzel állítok be, de ha összefutunk egy kávéra a városban én nem viszek neki ajándékot. Ő viszont nekem igen és ez nekem szokatlan.
Valószínű azért ad ajándékot mert tudja hogy megbántott és ez egyszerűbb mint bocsánatot kérni. Meghivatja magát, bűntudatot kelt, egyszóval jól manipulált tudatosan.
Az kellene higy ne félj attól hogy megsértődik. Ha megkérdezni miért nem hívtad meg kell mondani neki higy azért mert egyszerűen mással volt programod. És mi az hogy számknkéri ezt tőled? Hiszen nem tartozol neki elszámolással. Ha ezt így elmondanád neki jobb lenne. Szerintem máshogy nem lehet. Ha hülyén viselkedik vagy beszól akkor azt ott azonnal megmondhatod neki. Minek annyit udvariaskodni ha már nem akarsz vele barátkozni?
Mellesleg szerintem is valamilyen mentális betegsége van. Nagy %-ban lehet hogy rendes, de a maradékban kikészít. Igazából ez már nem is a te gondod.
Köszi a válaszokat mindenkinek!
Írok majd, ha lesz fejlemény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!