Párkapcsolatban lévő barátokkal gyakran megszakad a kapcsolat?

Szóval, én egy szingli nő vagyok és van egy férfi barátom, neki van barátnője.

Pár hete mondta, hogy a barátnője közelebb kezd el dolgozni (eddig távkapcsolatban éltek). Azóta értelemszerűen egyre kevesebbet beszélünk, ami érthető. Én nem is akarom erőltetni a dolgot, de azért néha írtam neki, pl: hogy mennyi érmet szereztünk az olimpián, stb. Semmi reakció.

Szerintem fel kéne adjam ezt a dolgot egy időre és ha még akar velem beszélni egyszer majd keres.

Mindig is tudtam, hogy a magánélet a legfontosabb, szóval nem kéne megviseljen ez a dolog. Ezt a lány barátaimmal is mindegyikkel megtapasztaltam, egy egészséges párkapcsolatban a barátság háttérbe szorul, mert a partner képes megadni sok mindent, amit a barátok nem mindig (szórakozás, lelkiek plusz a testiség és túl sok ideje sincs az embernek minden kapcsolatra).

Biztos az is baj, hogy 25 évesen sosem volt senkim. Tudom, erre senki sem tud pozitívan tekinteni, csak kritikusan, mert "mi az hogy nem lehet összehozni".

Szóval magányos vagyok, mert mindenki jobban elvan nélkülem, kivéve az egyetlen barátnőm, aki szintén szingli. De ő is biztosan mellőz ha lesz valakije, mert nagyon családcentrikus és emiatt nem is magányos most sem.

Azt meg sokan mondták hogy gyerek mellett az emberi kapcsolatok végképp lekorlátozódnak, hiába szeretné az ember, nincs idő rá. Én egyetértek ezzel, elég hozzá egy párkapcsolat.

Mondjuk én inkább megbecsülöm a teljes életet élő barátaimmal töltött röpke időket, mert vannak akik harmincas szingliként még buliznak ezerrel együtt. Ez a véglet sem tetszene.