Elengednétek a helyemben?

Van egy kollégám, amikor idejött a céghez, szinte azonnal jóban is lettünk, és az elmúlt 5-6 év alatt már barátnak is tekinthettem. Sok mindenben segítettünk egymásnak, mindig számíthatott és számíthat rám és én is bármikor fordulhattam hozzá.

Volt tavaly egy időszak, amikor egyszerűen levegőnek nézett, másokkal viszont végtelenül kedves volt. Meg akartam beszélni vele, de azt mondta, hogy nincs semmi baja velem. Szóvá tettem, hogy akkor miért van az, hogy pl. amikor beszélek hozzá, akkor rám sem néz, sőt a mondandóm közepén szó szerint hátat fordít és elkezd mással beszélni. Ez nagyon megalázó. Erre Ő sértődött meg és 1 hétig még köszönni sem köszönt. Így én sem szóltam hozzá, kimérten viselkedtem. Majd láss csodát újra el kezdte keresni a társoságomat...

Magamban elraktam ezt a dolgot és ismét jóban lettünk. Ki akarták rúgni, de a közbenjárásomnak köszönhetően maradhatott. Most pár hónappal később, megint furcsán viselkedik, és most is úgy látom, hogy csak velem ilyen. Csak akkor beszélgetünk, ha én kezdeményezek, udvariasan meghallgat, valamint mesél, de inkább csak muszájból.

Az biztos, hogy most ezt nem fogom megbeszélni vele. Két dolgot tehetek: vagy várok, hogy megint normálisan viselkedjen velem, vagy végleg elengedem és én is felveszem ezt az udvarias, de kimért stílust...

Az biztos, hogy sok mindenért hálás vagyok neki, ezért nehéz a helyzet.

Ti voltatok már hasonló helyzetben? Mit csinálnátok a helyemben?