Idegesít a barátnőm, hogyan változtassunk a helyzeten?

Nagyon cuki, kedves lány de egy kicsit buta az élethez. Én tök jól megértek másokat, bárkivel szót tudok érteni és empatikus vagyok, elfogadok mindent de már nekem is sok a barátnőm. Nagyon nyálas, szeretetéhes és állandóan lehetetlen helyzeteket teremt az életében. Mondanám, hogy ő dolga de végsősoron én hallgatom. Kb 2 naponta felhív valami sztorival, (nagyon érzékeny) és órákig meséli, hogy mi történt vele meg ki bántotta meg. Elsődleges szempont nála a kapcsolat, állandóan beleugrik kapcsolatokba anélkül, hogy tudna bármit is az adott emberről. Képes ilyen kamu profilokkal beszélgetni a neten, (nem tinder, hanem kb ilyen chat.hu szerű oldalakon). Én annó tindereztem de csak olyat húztam jobbra akit vagy látásból ismertem, vagy utánanéztem instán mondjuk és fel tudtam mérni hogy valós profil-e. Na ő ilyenekre képtelen. Nincs veszélyérzete, beszél valakivel 3 mondatot nezen és már úgy beszél róla mintha a barátja lenne. Aztán meg kéri a segítségem, hogy tiltsuk le az embert itt meg ott mert zaklatja.. Huszon évesek vagyunk, értenie kellene neki is ezekhez szerintem. Lebeszél találkozókat az ország másik felén lévő hapsival is akár, és képes odamenni ő, lány létére. Hát én fixen nem utaznék ennyit pasi után, alapból bele sem gondol, hogy akkor távkapcsolatban élnének vagy mi? Mert ő nem költözne el onnan ahol lakik. De akkoris, miért nem a pasi megy abba a városba ahol ő lakik?! A találkozó napján pedig már kézenfogva sétálgat a hapsival (???) akiről később kiderült, hogy nagycsaládos! Volt olyan, hogy összejött egy sráccal akinek volt két fia meg egy volt felesége aki soha nem hagyta őket békén. Minek megy bele ilyen kapcsolatba egyáltalán? Bárki megmondja, hogy mi lesz a kapcsolat vége meg azt is hogy miért. Másrészről mindig mesél, hogy van most valami pasi, és majd találkoznak, aztán eltelik egy hét, és így mondja, hogy a barátja. Mondom tessék? Kb 3 hónapig van egy pasival aztán szakítanak, és rá 1 hónapra maximum lesz másik. Szóval az a helyzet, hogy eléggé unom, nem tartom normálisnak. Mindig őszintén elmondom a véleményem, de már nyűgnek érzem. Az a fura, hogy más szitukban viszont normális.