Ha egy barátom meglátogat külföldön, akkor a költségeket hogyan illik elosztani?

Gondolom te fogod elszállásolni. Én nem várnám el, hogy fizesse az utazást az, akihez megyek, de örülnék, ha elszállásolna, etetne (éhesszájú vagyok, na :D). Programokon is fizetném a rám eső részt (meg se fordulna a fejemben, hogy ne én fizessem ki a kajámat, italomat, jegyeimet stb. - nem élősködni megyek én!) és persze vinnék ajándékot.

Dee ez személyfüggő - kérdezz rá nyugodtan, hogy ő hogyan szeretné, plusz mond el neki: hogy ha nem baj az utazásba nem tudok beleszállni, de ebbe-abba igen - ha ez neki nem tetszik, akkor napoljátok a dolgot. De eskü nem értem, hogy miért neked kellene fizetni, főleg ilyen fiatalon... Esküvőkön szokták így, hogy a násznép költségeit a pár állja (de persze nászajándékban úgyis visszakapják azt az összeget általában).

25/L

Nekem nem világos!

Nincs semmilyen jövedelmed és téged is a szüleid tartanak el?

Mert akkor első lépésben velük kellene megbeszélni, hogy ők hogy gondolják!

Ha meg van jövedelmed, akkor nekem természetes, hogy a vendégem, a vendégem. Ha én hívtam, akkor útiköltséggel együtt, ha rászorul.

"Egyébként felnőtteknél úgy illik, ahogy az #1 leírta."

Hát szerintem meg kivéve a Magyarország-Németország-Magyarország utat, mert azt baromira nem kellene a kérdezőnek állnia (akkor sem, ha már dolgozna).

Én sokszor látogatok meg külföldön barátokat, az utazás költségeit mindig én állom, elvégre én döntöm el, hogy végülis megyek-e vagy nem, akkor is, ha ők hívnak.

Ha úgy volt, hogy épp nem volt pénzem elmenni, akkor mondtam, hogy most nem tudok menni ill. akkorra időzítettem, amikor meg tudtam fizetni.

Illetve fordítva is, ha engem látogat meg valaki, akkor nyilván akkor jön, amikor neki az időt és anyagiakat tekintve alkalmas az utazás.

Ha viszont pl. mondjuk a saját esküvőmre hívnék valakit, akkor felajánlanám, hogy kifizetem az útiköltséget, de egyébként meg nem, mert ezt leszámítva mindenki el tudja dönteni, alkalmas-e neki az utazás, ha azt mondja, hogy most nem tudok, hanem majd két hónap múlva, akkor nem verem magam, vagy valami.

Egyébként meg nyilván pl. itt ugye nyilván én hívom meg mindenre, mert én vagyok a vendégfogadó, külföldön meg ők igyekeznek engem meghívni, de pl. én rosszul érezném magam, ha elmennék külföldre a barátomhoz/barátnőmhöz és csak ő fizetne mindent kaját pl. szóval én is meg szoktam hívni őket.

Itthon engem nem zavar, ha én hívok meg mindig valakit, eleve úgy készülök, bár nekem a barátaim is olyanok, mint én, hogy ők se szeretik, ha egyoldalú a dolog.

Nem drámázunk azon, hogy az most 50-50 vagy 70-30, ahogy esik, vagy aki gyorsabb, illetve azon se, hogy egyikőnk egy 30 ezer forintos vacsorát fizetett a másik meg egy kávét sütivel. Olyan helyre megyünk, amit ki tudunk fizetni és ennyi. Nekem egyik barátom sem ilyen kiaprózós-számolós alkat, én őszintén megvallom, az olyanoktól engem a víz is kiver.

Egyszer mentem egy házibuliba, vittem 20 ezer Ft értékben italt (egy populársat, meg egy olyat, amit kifejezetten én szeretek) és akkor az egyik gyerek aki egy közepes viszkit vitt, számolgatta, hogy ki mennyit ivott az ő italából, és a végén be akarta kérni az árát mindenkitől. Tehát számomra ez valami elképesztő egy baráti társaságban ez a fillérbaszás.