Hogy fogadjam el ha lesz barátnője?

Ezzel az a baj, h úgy akarsz leszokni a csokiról, h állandóan körülveszed magad vele.

Nekem úgy tűnik, h eléggé "elsüppedős" típus vagy, akit egy ilyen érzelmi probléma teljesen leblokkol. Elég egyértelmű, h amíg lehet, addig vágyakozni fogsz utána, annak ellenére, h nem lesz köztetek semmi. Ezért még azt is elhitetted magaddal, h valójában barátok vagytok, de ez nem barátság, hanem valami más. Nála talán barátság.

Szóval az a megoldás, h eltávolodsz tőle. Ha nem megy, állandóan ezen fogsz rágódni, aztán azt veszed észre, h elszaladt az idő, és ő úgyis megtalálja a neki való embert, te meg nem.

Ne beszélj vele addig, amíg rendbe nem jössz lelkileg. Ha évekig, akkor évekig, ha örökre, akkor addig.

Voltam hasonlo szituacioban, hasonlo koru voltam, mint a kerdezo. Totalisan beszerettem egy kollegamba, kesobb baratok lettunk,de nem annyira szoros baratsag volt - vagy hat ki tudja. Talan ket mulva vallottam be neki, hogy nagyon tetszik. Jol kezelte, a kozos munka megmaradt. En sem kellettem neki, akkor sem, amikor nem volt parja. Hulye modon abban biztam, ha mindig mellette allok, egyszer majd eszrevesz, egyszer majd megvilagosodik. Asszisztaltam neki szakitasok idejen, mellette alltam, tamogattam. Egyszer en is kertem azt tole, hogy ne beszeljunk tobbe, mert nem birtam elviselni, hogy van valakije. Iszonyatosan feltekeny tudtam lenni, nagyon ijeszto volt. Ez a nem beszelunk nem tartott sokaig, mert egyutt is dolgoztunk.

Mas ok miatt is eleg hintapalinta kapcsolatunk volt, de nekem nagyjabol 10 evem rament erre a szerelemre. Az onertekelesem nulla volt, mar nem hittem el, hogy engem egyaltalan barki is szerethetne. Visszanezve nagyon gaz volt: mindent megtettem neki/erte, o visszafele nagyon keveset. Azota mar rajottem arra, hogy elegge narcisztikus is.

Vegul nekem egy kozos ut nyitotta fel a szemem: egyutt mentunk egy meetingre. Amilyen hisztit ott akkor levagott, es ahogyan engem vadolt hulyesegekkel, felnyitotta a szemem. Emlekszem arra a pillanatra, amikor megkerdeztem magamtol: en ebbe a gyerekbe szerettem bele? Ekkor vegleg megszunt a szerelem erzese, azota pedig mar nem is beszelunk egymassal (ez inkabb a narcisztikus viselkedesenek koszonheto).

En is mindig azt hittem, hogy belehalok ebbe az egeszbe. Egy idoben azon gondolkoztam, hogy varost es munkahelyet valtok, mert mar nem birom tovabb. A peldam nagyon jol tukrozi: egy fantaziaba szerettem bele, a valosagban egy hisztis gyerek. Nekem ugyanis biztosan nem kellene olyan valaki, aki allandoan azzal fenyeget, hogy nem szol hozzam, ha nem azt csinalom, amit o szeretne.

A fentiek alapjan en is vagy a kapcsolatmegszakitast tudom javasolni, vagy pedig azt, hogy mas kornyezetben talalkozzatok, ahol megismerheted a valodi enjet. Altalaban azt szoktak mondani, hogy a platoi szerelem eseten a szerelem erzesebe szeretunk bele, es ezert nem tudunk szabadulni ebbol. Esetemben szerintem van ebben valami.

Sok kitartast kivanok, es kivanom, hogy ne ragadj bele annyi ideig, mint en.

#16

Orulok, hogy tudtal magadra forditani valamit a tortenetembol :)

#17

Orulok, hogy csak 2 eved volt. Bar ez a csak lehetne idezojeles is, mert az a ket ev is felemeszti az embert.

Emlekszem, hogy mennyit gondolkoztam azon, hogy miert kell nekem mindezt atelni, miert szenvedek ennyit. Konkret valaszom nincs ra, de sok mindent megtanultam ez ido alatt. Ugyanakkor ennyi idot elpocsekolni valamire, raadasul ilyen fiatalon, igazan teves dolog volt.

Ha ez a tortenet barkinek segit abban, hogy hamarabb lepjen, mint ahogy en eszmeltem, megerte kiirni :)