Utánoz a barátnőm. Mit tegyek?

Egy darabig, 1-2 hónapig ne találkozz vele, hagy alakíthassa ki a saját stílusát. Képeket se posztolj magadról, hogy nehogy lemásolja a kinézetedet a fotóidról. Nem tom, akár meg is mondhatod neki, hogy tartsatok egy kicsi szünetet; de elég, hogy ha fölhív, és mondja, hogy találkozzatok, annyit mondasz, hogy most nem szeretnél. Nem is kell neki magyarázatot adni; de azért akár elmondhatod, hogy sok volt ő neked. Legalábbis az utóbbi időben mindenképp, de gondolom már nagyjából a barátságotok elejétől fogva; de tehát nem is feltétlenül kell neki magyarázat. De lehet,hogy tök nyíltan is elmondhatod neki, hogy zavar, hogy téged másol; és hogy már tényleg nagyon szembetűnően zavaró, és ezt frusztrálónak érzed; hogy nem tudod megélni a saját személyiséged, nem tudsz egyedi lenni, mert mindig ráderőlteti, hogy egyformák legyetek. És akkor rájön, hogy mi a problémád, és akkor lehet, hogy változtat rajta. Addig találkozz a többi barátaiddal, akik nem fullasztanak meg,akik hagynak neekd levegőt, és hogy önmagad legyél. Amiket ide a végére írtam, azt már ne mondd neki. Legyél vele kedves, tapintatos, olyat ne mondj neki, amitől megsértődik, csak ezeket magyarázd el neki, hogy sok volt ő neked.

Na lett vmi? Ugyanúgy folytatja? 2es voltam

OMG mutasd már meg neki ezt a kérdést; ez nagyon durva, hogy ennyire másol. Mert pl meglát rajtad egy darab pólót, neki is kell, okés; de hogy ezt az összes ruháddal kapcsolatban, meg beszédstílusodban meg mindenben; hát ez nagyon gáz, próbáljon meg saját személyiséget kialakítani, keresse meg önmagát. Lehet,hogy amúgy tökre cuki személyisége van, csak elnyomja. Pedig lehet, hogy tökre szerethető ember ő úgy, önmagában is, nem kell senkit másolnia; utánoznia; lehet, hogy ő önmagában is értékes ember; és megállja a helyét. Például , okés, ezt az egy szöveget most elloptam, de valamelyik weboldalon olvastam idézetként, mottóként, hogy "Nincs szükségem arra, hogy másokat idézgessek, van nekem elég saját gondolatom". Nem tudom már, melyik weboldal, de tehát ebben nagyon igaza van. Szerintem ez egy nagyon jó gondolat. Próbálni kéne valahogy rávenni ezt a barátot, hogy merjen megélni, megtalálni önmagát. Nincs szüksége másokat másolni. Amúgy most ugye a ruhatárát ne cserélje le, az már kicsit sokba kerülne, de annyit már tudna változtatni, hogy legalább nem leutánozza a beszédstílusod; mozdulataid , ízlésedet. Lehet, hogy ő afféle rajongód, de azért követ mindenben; de tehát nem kéne ennyire önbizalomhiányosnak lennie, ez egy szomorú dolog azért. Vagy pl lehet, hogy ez jelenti neki, hogy ő tartozik valakihez, öltözködésben is ki akarja fejezni, hogy ti barátnők vagytok. De akkoris , ez is önbizalomhiány. Pl ha venni akar egy ruhát, nem azt nézi, hogy neki tetszik-e; hanem, hogy neked tetszene-e, te magad fölvennél -e olyat. És akkor hol van ő? Hol van ő a képletből? Elvesződik valahogy benne. :S De valamiért ezt ő maga akarja így, talán az okot kellene megszüntetni, lehet, hogy otthon nem szeretik eléggé. :S:S:S Sőt, eléggé sanszos. És azt látja,hogy te mennyire szerethető vagy; és akkor ezért azzal biztosra akar menni, hogy ha ő is olyan lesz mint te; akkor biztos ő is szerethető lesz majd. De nem kell olyannak lennie, elég, ha kedves lenne másokkal, de ehhez nem kell senkit se másolnia. !! Szóval lehet,hogy erőteljes ilyen szeretethiánya nyilvánul meg. Nem tudom viszont,hogy hogyan lehet pl szülőket rávenni, hogy szeressék a gyereküket, szerintem ez picit reménytelen, esélytelen volna:S:S:S Szóval, szerintem mutasd meg neki ezt a kérdést, hátha ebből megérti, hogy nem kell mást másolnia. Biztosan kedves lelke van neki is; csak azé' mondjuk idegesítő lehet, hogy ennyire másol; de szóval tehát önmagában is biztos tud(hat)na kedves-aranyos lenni; nem kell neki ehhez egy minta, egy példakép; egy "sztár", valaki akit sztárol. Önmaga is lehet olyan értékes, mint mások; csak próbálja mán meg megélni. !! :):)

Egyébként 15-ös nagyon nem mond hülyeséget. Ennek simán lehet pszichológiai oka.

#14. Atya ég. Ez lassan beteges viselkedés. Hallgass 15-re. Ő igazat beszél. 13as voltam.