Most ezt tényleg én gondolom rosszul, és ez teljesen fair megoldás volt így?

Volt egy fiúbarátom, akivel nagyon jóban voltunk, sokat beszélgettünk, napi kapcsolatban voltunk. Aztán egyszercsak eltűnt, nem válaszolt az üzeneteimre. Vártam majdnem egy hetet, aztán ráírtam, és nagy nehezen kinyögte, hogy azt hitte tetszik nekem és nem akart megbántani vagy hülyíteni. Elmondtam neki hogy gerinctelennek tartom ezt a se szó se beszéd felszívódást és lehetett volna benne annyi hogy nem tűnik el. Aztán két baránőmmel megbeszéltem ezt a helyzetet, és mindketten a srácnak adtak igazat, azt mondták ők is ezt szokták csinálni, hogy nem válaszolnak, mert úgy a másik ember ha érez valamit akkor hamarabb tovabb tud lépni. És hogy ez így fair.Számomra ez teljesen nonszensz, szerintem mindenki megérdemli hogy tisztessegesek legyenek vele. Én még ha egy random ember ír rám facebookon, akkor is megírom neki hogy bocsi, de nem szeretnék semmit. De teljesen meglepett hogy ők is így gondolták jónak. Egyébként nem akartam semmit a sráctól, külsőre kicsit tetszett, de tudtam hogy kapcsolatban nem illenénk össze, szerettem volna ha barátok maradunk, de így nyilván nem. De tényleg ez a "normális" videlkedés?