Másnak is nehezére esik elfogadni amikor egy szoros barátság megszakad?

Igen. Nekem is nehezemre esett, és igen, normális.

Nekem egy évig telt feldolgozni a legjobb barátom elvesztését.

A feldolgozást követően lett egy újabb legjobb barátom, most meg az ő elvesztése miatt szenvedek, és utálom magamat.

Ráadásul fiú vagyok... :D Akikről a közhiedelem azt állítja, hogy érzéketlenek.

Korán rájöttem mikor a kamasz illetve nagyon korai 18 utáni baráti társaságom, akikről azt képzeltem hogy örök élet meg egy nap, szétment, és már nagyon rég óta kb nem beszélek senkivel közülük. De egy jó tanulság volt olyan szempontból hogy megtanuljam, hogy az a biztos ha az életben nem számítasz senkire, mert végtére is csak te magad leszel ott mindenhol egyedül.

Persze van most is olyan ember, már jó pár éve, akihez fordulhatnék ha bármi van, és én is segítek neki szívesen ha kell, de már nem ápolok illúziókat az örök élet meg egy nap nagy barátságokról, mert kiszámíthatatlan a jövő hogy kit és merre vet majd el a sors.

Pontosan ez a baj... Kipusztulnak belőled az érzelmek, és éppen olyan pszichopatává válszte is, mint amilyet jelen korunk hatalmi rendszere akar kitermelni. Te is egy érzéketlen, elszigetelt, kiszolgáltatott rabszolga leszel, ha elveszted az érzemeidet, és a szeretetedet, együttérzésedet mások iránt.

Ha elveszted az érzelmeidet, megszűntél embernek lenni...

"Nézzél utána... :) Már ha felfogoda közvetített jeleit, és képes vagy értelmezni a környezetedben látott folyamatokat, és azokból kiindulva következtetéseket tenni :D"

Te valami laposföld szektához tartozol ugye?