Minden barát csak addig marad melletted, amíg hasznot húz belőled, vagy bizonyos előnyei származnak a barátságból. Egyetértesz ?

Tapasztaltam ilyet, de nem általánosítok pár eset miatt. Nem szokásom sérelmeket dédelgetni, egyszerűen csak kizárom őket az életemből és továbblépek.

Vannak több évtizedes barátságaim amik tényleg "jóban rosszban" velem vannak, azok az egyének akik kihasználtak pedig rég nem érdekelnek.

#1-es vagyok: az egyik sajnos olyan volt, hogy én minden nap írtam neki, megkerdeztem hogy hogy van, miben tudok segíteni, mindig csak panaszkodott, én egész nap irogattam neki hogy megnyugodjon ha épp szomorú volt, mindenbe segítettem neki. Ő pedig 1szer nem írt rám azért hogy megkerdezze hogy hogy vagyok (csak akkor írt ha épp történt vele valami rossz és hogy panaszkodhasson). Rólam sosem volt szó, pedig rengeteg problémám volt abban az időben, rengeteget sírtam akkor, szinte minden nap, ő erről persze semmit nem tudott, és a mai napig nem tudja mik történtek velem abban az időben. Már egy ideje nem beszélünk, de ez azóta is fáj, és mindig eszembe jut, sokszor gondolok rá, hiányzik (még ezek után is..)

Egy másik volt barátnőmmel olyanok voltak hogy ha szólt hogy szomorú, találkozzunk, én egyből öltöztetem, és rohantam hozzá gyalog (hozzá tenném, nem 2 utcára lakik tőlünk). Ha én kértem hogy találkozzunk, valahogy soha nem ért rá. Olyan is volt rengetegszer, hogy el akart menni valami boltba, de nem akart egyedül menni, menjek el vele, találkozzunk a bolt előtt (tőlünk az a bolt 20 percre van, tőle 5 percre). Én 1-szer (de tényleg egyetlen egyszer) kértem, hogy jöjjön el velem egy boltba (1 utcára van tőle az a bolt), nem jött el velem, mert hogy fáradt és nincs kedve. Már nem vagyunk jóba, megutált, nem tudom miért, hogy mit csináltam, nem mondta el azóta sem. De örülök neki, hogy így alakult.

Köszönöm ha végig olvastad!

a 7s nek!!! válasz hogy az elsot is felejtsd el

! kár rágondolni is