Más nem szorong amiatt, hogy nyitnak a helyek, de ő nem tud kb. senkivel menni sehova?

Ismerős a helyzet nekem is. Nem szép dolog, de irigykedve szoktam másokat nézni, akik (nagy) baráti társasággal eljárogatnak különböző helyekre és közben nagyon jól érzik magukat. Nekem az ilyen sajnos szinte teljesen kimaradt eddig.

Nagyon szeretnék és szívesen el is járnék különböző közös kirándulásokra, beülnék egy italra/ebédre vagy bármi hasonlóra, de sajnos nem igazán van erre lehetőségem, társaság hiányában. Egyedül (én személy szerint, de elfogadom, hogy más máshogy éli meg) úgy érzem nincs sok értelme elmenni beülni valahova enni, inni.

Vannak barátaim, de van köztük olyan, aki nem vevő az ilyen programokra, vannak, akikkel hetekig szervezzük a dolgot (és nem is mindig valósul meg sajnos), és olyanok is akadnak, akik az ország másik végébe költöztek az egyetem miatt. Nekem pedig ilyen spontánabb, szervezés mentes vagy kicsi szervezéses programokra lenne szükségem és igényem, amikre nem kell heteket várni. Sajnos két kezemen meg tudom számolni, hogy nyaranta hány ilyen program sikeredik csak.

Nem elégedetlenkedésnek szántam az előző bekezdést, mert ezeknek a programoknak is nagyon örülök, de többre vágynék :c

Az hozzátartozik a dologhoz, hogy kb 16 éves koromig a családommal, szüleimmel nagyon sok programunk volt, még nyáron is, és akkor még nem éreztem a korombeliek hiányát, viszont ez ugye kb 4-5 éve változott meg.

Eddig is (az elmúlt pár évben, főleg az utolsó 2-ben) rosszul éreztem magam emiatt, de most, hogy újranyit minden, még inkább szembesülök ezzel. Viszont ebből a (jelenleg végtelennek tűnő) körforgásból nehéz kiutat találnom, mert alig járok el itthonról, neten pedig nem is tudok és nem is szeretnék ismerkedni. Már pedig valahogy változtatni kell, mert ez nem állapot :c Azzal "nyugtatom" magam, hogy majd jövőre nyitnak az egyetemek és hátha sikerül ismerkednem, ha már idén gólyaként nem igazán volt rá alkalmam..