Mit tegyek? Senkivel sem tudom megosztani a problémáim

Velem ugyan ez volt, csak abban az időszakban mindenkitől elhatároltam magamat és lényegében senkivel sem beszéltem.

Viszont folyamatosan találkozgattam emberekkel Tinderről, ami nem segített, mert kívülről szociális személyiség voltam és mindig valakivel beszélgettem, de mindenkivel felszínes volt a kapcsolatom, így rettenetesen éreztem magamat...

Mindegy, ez csak az én oldalam megosztása, a kérdésre válaszolva:

Rossz kapcsolatban vagy. Ha nem tudsz vele mindent megbeszélni, akkor ott bajok vannak.

Ha hosszútávban gondolkodsz szakíts vele és találj mást.

Ha csak jól akarod érezni magad és nem foglalkozni a pár kereséssel vagy hogy hogyan fogod a szexuális vágyaidat kielégíteni akkor maradj vele még egy kicsit.

A másik meg hogy keress normális embereket akikkel mélyebb kapcsolatokat tudsz létesíteni. Az új páron kívül még barátokat.

Látom egy újabb remek párkapcsolat...

Egy párkapcsolatban alap (mondjuk egy barátságban is), hogy meghallgatjuk a másik felet. Igen, a problémákat valóban meg kell oldani, de sokat segít, ha van kinek elmondani. Ha valamit kimondasz, “elpanaszkodsz”, az nagyon jót tesz az ember lelkének.

Ha az én párom annyit mondana a problémára, hogy nézd a jó oldalát és oldd meg, akkor már mehetne is Isten hírével!

"és ne beszéljünk róla"

Azaz dugd a homokba a fejedet, a probléma kibeszélése ill. megoldása helyett.

Egy idióta a párod.

Bocs.

Vagy az van, hogy a párod nem megfelelő, de az se kizárt hogy te úgy érzékeled nem hallgat meg, míg ő meg úgy hog ymost mondod el ugyanazt hatodszor :D Emögött amit leírtál bármelyik lehet a valóság.

Alapvetően a férfiak inkább megoldást keresnek a problémákra, nem csak dumálni akarnak róla. De ha azt mondja néd a jó oldalát, akkor meghallgat, csak nema dja meg azt a bólogató embert, nem k**vázza veled a hülye kolléganőt, nem mondogatja neked hogy miylen igazad van, hanem rögtön próbálna átvezetni egy jobb lelkiállapotba.

Szerintem rossz a problémákra adott reakciómintád, és ezért érzékeled azt hogy a párod reakciója nem kielégítő. Sok nővel találkozom, akinek erre vna igéánye hogy jól elmondja mindennek aki bántotta, emg ami felháborítja...mintha ezzel egy kicsit is előrébb lenne, a férfiak, de sokszor én is értetlenül állok ezelőtt. Ha panaszkodik egy kolléganő a főnökre, nyilvná őt kielégítené ha azt mondanám, hogy igen igazad van a főnök tökhülye, de én inkább azt mondom, hogy hülye vagy? Hívd fel és beszélj vele, ne nekem panaszkodj. Ezzel sose voltam népszerű női kollégák között, pedig ez egy valós megoldás lehetőség, a főnök hülyézése és a problémáról való végtelen beszélgetés érzelmekkel fűtve és egymást mérgezve pedig rohadtul nem az...

A pasik tényleg a megoldást keresik, ha problémával találkoznak, az én párom is ilyen, de rájött, ha csak meghallgat, akkor már az is segít. Meg ott van az a társadalmi elvárás, hogy egy pasinak erősnek kell lenne, neki nem lehet baja, ha meg van is inkább nyomja el, mert nem férfias. Rengeteg a flusztrált férfi, mert egyszerűen képtelenek megnyílni. Nem is kell mindenkinek, elég csak a párjának, hiszen ha tudod mi megy végbe a másikban, akkor segít előre menni. De ahhoz meg kell szeretni annyira a párodat, hogy érdekeljenek a belső ügyei is.

Mondjuk az se mindegy hogyan tálalod a dolgaid, mert a panaszkodós embereket kerülni szokás. pl hétvégente gyerekekkel foglalkozok és van egy 12 éves kislány, aki köszönés után már azzal kezd, hogy neki milyen rémálmai vannak, meg hogy fáj a lába, meg ilyen baja van, meg olyan baja van... kb a 3. alkalom után kifakadtam neki, és a szintjén elmondtam, hogy ez így rohadtul nem ok. Neki sincsenek nagyon barátai, mert nem tud másról beszélni csak a bajairól. Mondjuk ott anyukának se kerek a világ. A kislánynak azt mondtam, hogy pozitív dolgokat is keressen és inkább azokat ossza meg, ne a gondjait, mert egy kvázi idegen nem kíváncsi rá, sőt egyenesen rémisztő. A szüleinek mondtam is, hogy ez a kislány rohadtul magányos és az is lesz, ha ilyen marad, esetleg egy pszichológus se ártana.

Na meg mindenkinek vannak problémái, de a közeli és tágabb környzetembe is azt vettem észre, hogy a kutyát nem érdekli, hogy velem mi van, csak a másik gondját hallgassam meg.