Rakjam ki a barátom? Vagy hogy érjem el, hogy alkalmazkodjon?
Sziasztok! Az a helyzet hogy van egy gyermekkori barátom, akinek nagyon sokat köszönhetek és fordítva, ő is nekem. 37 évesen vagyunk, majdnem 35 éve vagyunk barátok, együtt nőttünk fel gyakorlatilag. Aztán ő 8 éve kiköltözött Hamburgba, de tavaly eléggé rosszul alakult az anyagi helyzete és haza kellett költözzön. Mivel nincs hova menjen (az apja csak akkor volt józan, amikor a jogsiját ment újítani) megkért, engedjem, hogy hozzánk költözzön. A feleségem is beleegyezett, szívesen láttuk, elég nagy a ház és elférünk. Arról volt szó hogy kb 6 hónapot lakna itt, ameddig kialakul valahogy az itteni élete, de mondtam hogy ülhet akármeddig, nincs útban.
Amikor anno kimenet külföldre, teljesen más embernek ismertem, de jócskán megváltozott. Első sorban rászóltam, hogy nálunk a házban nincs cigizés (amikor elment még nem dohányzott; mindennaposak ezek a rászólások, valahogy nem érti meg). Beült a kocsimba és ott is rá akart gyújtani, mondtam hogy a kocsiban sincs cigizés, ne haragudjon. Aztán akárhányszor leülünk reggelizni (van egy 14, egy 12 és egy 7 éves gyermekem) ő egy szál gatyában vagy trikóban ül le. Megmondtam neki, hogy mi csak felöltözve ülünk az asztalhoz, és legyen szíves ne mutasson rossz példát a gyerekeknek. Ugyanez a helyzet a káromkodással, sokszor rá kellett szóljak amiatt is.
Egyre jobban frusztrál, hogy nem tud alkalmazkodni.
Nem használ ki, tehát ne értsétek úgy hogy a nyakamon élősködik. Ő nem is akart az elején velünk enni, hogy ne zavarjon, de persze nem tehetem meg hogy mi külön együnk, az illetlenség. Amivel tud ő is beszáll a költségek e de abszolút nem várom el, sok esetben nem is mondom az igazi árat, mert kell neki is a pénz és keményen dolgozik érte. Most kapott egy állást egy autószerelő műhelyben de persze nem keres milliókat. Semmi baj nem lenne, ha kicsit alkalmazkodna. Engem arra neveltek, hogy ha vendégségben vagy, te kell alkalmazkodj a házigazdákhoz és még kell becsüld a vendégszeretetüket... A feleségem nem akar beleszólni, de többen mondták hogy tegyem ki... Valahogy nincs szívem hozzá... Esetleg valami tanács? Aki mondjuk volt hasonló helyzetben?
Az ilyen szallas anyagilag nem vagja foldhoz.
Ott is van hazirend. Majd megtsnulja,ha nem tartjabe ,onnan is kirugjak... ez kell neki...
Bocs felnőtt ember, ha jól értem. Mindenkinek lehetnek olyan szakaszai, amikor rászorul másokra, ezt megtetted , kisegítetted. Mikor akar saját lábára állni?
Nem az alkalmazkodás a kérdés hanem az, hogy mikor kezdi el élni a saját életét.
Irigylem a türelmedet, de tényleg.
Ez az ember már nem a barátod, ha az lenne akkor viselkedne, legalább a gyerekeid jelenlétében.
Szimplán közöld vele hogy nem tudjátok tovább vendégül látni, mert nem képes alkalmazkodni.
Nagyon jól tetted. Az, hogy még nöket is akar felhozni hozzátok, az mindennek a teteje!
Inkább még nagyyvonalú voltál vele azzal, hogy kifizetted az egyhavi lakbért neki, de gondolom, nem értékelte, az ilyen alakok pofátlansága határtalan tud lenni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!