Csak nekem esik ilyen rosszul ez?

Ilyen érzés felnőni. Ha az ember elekzdi a saját életét és komoly kapcsolata lesz, akkor már nyilván nem szólhat az élete a barátnőkről, mint tinikorban amikor csak annyi volt a dolga hogy suliba menjen, utána meg azt csinált amit akart. Az embernek dolgoznia kell, aztán háztartást vezetni, és a maradék idejét a párjával szeretné tölteni akivel a jövőjét tervezi.

Neked nincs párod? Ha van akkor vele építsd a kapcsolatodat, ha nincs, akkor ismerkedj, ne a barátnőkre próbálj támaszkodni, hanem egy pasira.

A legtobb ember a sajat boldogsagat tobbre tartja mint a maset, ez igy van rendjen.

A baratnoid pasit akartak, van nekik, elnek boldogsagban.

En is legszivesebben a baratnommel toltenem minden idomet ha lenne (marmint nom) mint hogy a haverok nyavajgasat hallgassam. Sajnos ez van, vagy pasizz be vagy keress masik baratnoket, ha elkezdenek szulni meg annyit se fognak veled foglalkozni mint most

Sajnos az a helyzet hogy egy párkapcsolat sokkal több egy szimpla barátságnál. Az embereknek kevésbé van igényük barátokra ha van egy stabil kapcsolatuk, mert egy ideális kapcsolat egyben legjobb barát is. Az ember a párjával tudja a legjobban érezni magát, vele tud a legjobbakat beszélgetni, a legjobbakat röhögni, neki tud a legjobban megnyílni, vele tudja átélni a legmélyebb beszélgetéseket, vele tudja megosztani a legnagyobb titkait, előtte semmit nem érez cikinek mert ő az aki nem ítélkezik, és még erre jön rá az a plusz amit az ember nem akar egy baráttal megtenni. Az összebújások, a csók, a szex.

Később a közös gyerek, a közös háztartás, a közös felelősségvállalás, a közös költségmegosztás, a közös jövő.

Ez az élet rendje. Nekem az fura inkább mikor valaki a barátokat hajkurássza akkor is ha már mindenkinek kialakult a saját élete, és általában az ilyen típus még szemrehányást is tesz, és bűntudatot is igyekszik kelteni a barátaiban, amiért azok nem ragadtak meg tinikorban és tartanak valamerre az életükben.

Engem kicsit elszomoritottak ezek a válaszok. Nekem mindig is nagyon fontosak voltak a barátok. Sosem volt nagy társaságom, inkább 4-5 közeli barát, de ezeket akapcsolatokat még csaladosan is ápoljuk (2-en vagyunk csak családosok) egy telefon vagy este egy videohivas azért mindig belefér. Aztán személyesen is igyekszünk találkozókat összehozni. (Ez nehezebb)

Nekem nagyon nem az a felfogásom, hogy a barátságok csak arra valók, hogy kitoltsek a szabadidőt a házasságig...

#6

Oké, neked így van berendezve az életed. Nekem pl. senkivel nem férne bele esténként videochatelgetni, akkor van időm a házimunkára meló után. Épp erről írtunk többen.

Nyilván szoktam én is találkozni a barátaimmal, de nem fér bele a hétköznapjaim túlnyomó többségébe. Mint ahogy a barátaimnak se.