Másnak is kopnak le a barátai?
Introvertált vagyok, soha nem volt sok barátom, de az a pár közeli volt. Úgy érzem és látom, hogy belőlük mindjárt nem marad senki. Van akikkel más egyetemre kerültünk, egyre ritkábban találkozunk és szinte mindig én hívom őket. Ha eljutunk a találkozásig, akkor 3-4 órákat is beszélgetünk, tehát nem értem a helyzetet. Az egyetemen nagyon jól elvoltam, de most online rendszerben csak kevés közelebbi személlyel beszéltem, mások sem nagyon keresnek, akikkel csak az egyetemen elvoltunk. Nagyon egyedül és nagyon rosszul érzem magam, úgy érzem, hogy senkim nincs, miközben én senkinek nem tettem semmi rosszat.
21/L
Nekem sose voltak igazi barátaim.
18/F
Ez inkább haversag.
Ha valaki megkeres, akkor szivesen beszelget vele, akivel joban van...
Mondjuk egyetem, munka és kapcsolat mellett nem mindig van ideje szorakozni, baratokkal logni...
Igen, a gyerekkori barátaim mind leléptek, elhagytak engem, ignoráltak, van aki fokozatosan épített le, más elvágta magát, van aki a párjára hivatkozik, más családra, van, aki simán kijelentette, nem származik már haszna belőlem, valaki lemondta a talákozót utolsó percben.
Annó heti szinten találkoztunk, most meg leépítettek. Legszívesen fognám a baseball - ütőt és jól agyonverném őket olyan mérges vagyok rájuk, a nyelvüket meg kitépném és a kutyáknak adnám !
Nekem volt egy jó barátnőm(-nek hitt csaj), kiderült, érdek barátság volt. Amíg az adóbevallását (meg a férjéét, gyerekéét, fél rokonságáét) megcsináltam ingyen, barátságól, addig jó voltam, utána már nem. Úgy ghostingolt az életemből egyik napról a másikra, hogy csak néztem.
Aztán vannak felnőttkorban a valami mentén létrejött barátságok: Pl. a gyerekünk egy osztályba jár, ilyenek... Általában ezt csak barátságnak hisszük (nyilván a találkozások során sok mindent elmondunk egymásnak, és úgy érezzük akkor, adott időszakban, hogy ez barátság, de nem mindig). Általában, ahogy változik az élethelyzet (mondjuk gyerek egyetemre kerül), ezek a "barátságok" elkopnak.
Aztán van a lelki szemetesláda dolog: Éveken át hittem azt, hogy a barátnőm (volt kolléganőm), de ahogy visszagondolok, mindig csak az ő,ő,ő élete, gondjai-bajai voltak terítéken. Rám ömlesztette a lelki nyavajáját, aztán elköszönt, hogy velem, nálunk mi van, az már nem volt fontos. Az ilyet pl. én építettem le, nem veszem fel a telefont, és nem is hívom vissza. Valószínű azóta keresett más alanyt.
Kérdező, lesz egy ilyesmi fluktuáció az életedben barátságok terén, ez természetes. Az a legjobb 1-2 emberke, na ők majd megmaradnak, ritka kincs.
az enyémekkel nem volt semmi baj, gimi óta szoros barátság, elköltözéseken át, országhatárokon át, aztán hirtelen lediplomáztak és rájöttek hogy nincs szükségük egy eladónőre a közelükben.
ez van, az az életre szóló barátságos dolog csak valami béna kamu sztori, amivel az előző generáció rendre becsapja a következőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!