Közösség, társaság, igaz barátok és valahová tartozás nélkül lehet boldogulni az életben?

Nekem sincsenek barátaim, régebben volt társaságom, de már felbomlott. A régi haverok közül 1-2 évente 2x keres, de ennyi.

Munkatársaimmal kommunikálok napi szinten, családdal szoktam néha találkozni, van menyasszonyom is, szóval így is elvagyok :)

28F

Esetleg próbáld meg te keresni őket.

Írj rájuk vagy valami?

Azt gondolom, rengetegen hiányolják a barátokat. Mivel a régi, iskolai barátságok sok esetben megszűnnek, fellazulnak, az emberek egyre magányosabban, elhagyatva érzik magukat.

De szerintem ez egy teljesen normális folyamat. Mindenki felnő, változunk, elköltözünk...

Nem ez a probléma és nem kell megtanulni túlélni a magányban. Sokunk szülei ezt csinàlják, ez a példa (nem mindenki előtt, persze), de attól mèg nem az egyetlen út.

Fiatalabb korban könnyebb barátkozni általában. De az ember társas lény, közösségi ember, igényünk van egymás társaságára. Meg lehet tanulni barátkozni bármikor. Minden életkorban van lehetőség rá. Sokszor nehéznek tűnik, de a ,,kétszer megpróbáltam és nem ment" nem elfogadható, ha magányos vagy. Fejleszthetők a szociális készségek. Keresni kell a lehetőségeket. Facebook-csoportok, klubok, ha van egy hobbid, annak mentén is el lehet indulni. Ha van egy régi barátod, aki hiányzik, megkeresheted és elmondhatod neki őszintén, hogy szeretnéd felújítani a barátságot, lehet rajta dolgozni. Beszélgetni, programokat szervezni, teázni, borozni, bármi. Ha nem megy. nem. Ha van benned vágy és teszel érte, megtalàlod őt/őket.