Ki hogy élte meg, hogy ő volt a “felesleges” egy baráti társaságban?

Voltam ilyen helyzetben. Soha nem is éreztem magam csapattagnak, csak mint kívülálló voltam a társaság része.

Megoldás egy van, keresel más baráti társaságot.

Három jóbarát és Jerry 😂

Cumizzák le egymást titokban, te meg keress más barátokat. Habár könnyű ezt mondani, mikor minden ember társasmagányban él és visszahúzodik a világ elöl. Csak facen/instan nézi a pózer hamis képeket és áhitozik.

A quimbynek volt egy olyan zeneszövege, "jobb", ha magamba költözöm..."

Én most a másik oldalról írok (habár velem is történt már olyan, hogy egy adott baráti társaságban én voltam a plusz személy, csak akkor kellettem, mikor más nem volt elérhető, vagy ha valakinek valami problémája volt, akkor természetesen én voltam a lelki szemetes).

Volt nekünk is 4 fős társaságunk, de egy idő után inkább 3-an maradtunk, és valóban kissé kirekesztettük a 4. főt. Viszont ennek az volt az oka, hogy százszor is leültünk beszélni a 4. taggal, aki folyton ugyanazokat a hibákat követte el, hiába mondtunk bármit, az volt a szent, amit maga gondolt, aztán csak siránkozott később. Meguntuk. Lehet, hogy ettől most nem leszek jó barát, de vele már tényleg nem tudtunk mit kezdeni. Rengeteg időnk benne volt, hogy segítsük mindenben, akár a tanulásban (egyetemről van szó), akár a párkapcsolatokban, mégis mindig mintha falnak beszéltünk volna. Úgy éreztük és szerintem joggal, hogy mi fejlődtünk, ő pedig semmit sem, és egy is után kellemetlenül éreztük magunkat, mikor újra meg újra a panaszáradatának kellős közepén leltük magunkat. Szépen lassan eltávolodtunk, de még ez idő alatt is elkövette a hibákat, sosem tanult belőlük, majd szépen lassan mi lettünk a szemében hibáinak forrása, holott mi tényleg mindig mellette álltunk. De senki nem róhatja fel, ha a segítő szándék is megvolt bőven bennünk (!!), hogy belefáradtunk, amiért nem jutunk előre vele kapcsolatban (és tényleg sokáig tűrtük). Az i-re pedig a pontot a viselkedése tette fel, miután közöltük vele, hogy egy ideig szüneteltessük az egymással való kapcsolatot, átváltott mérhetetlenül gyerekes viselkedésbe, és utólag kezdett el minket szidni írásban (!), és hajtogatni, hogy mi sosem voltunk igazából a barátai, és a mi hibánk, hogy nem ismerjük őt eléggé, mert hogy ő nem magát adta, már az elejétől fogva. Természetesen senki nem ismerhet valakit 100%-osan, de őt valóban nem ismertük, de nyilván azért, mert minden, amit magáról állított/tett/gondolt, az hamis volt. Ez valóban az én hibám lenne?

Szóval ilyenkor át kell azt is gondolni, nem-e veled van a baj, de természetesen, kedves Kérdező, ez nincs mindig így és vannak olyan emberek, akik szimplán minden ok nélkül csak kihasználják a másikat, és még én sem jöttem rá ennyi év alatt sem, hogy pontosan mitől függ, hogy a barátaid igaz barátok vagy sem... ha alaposan átgondoltad, és arra jutottál, hogy nem volt veled észrevehető baj, akkor sajnos így jártál. Attól még nehogy feladd, hogy egyszer az életen igaz barátokra lelj, legalábbis én minden hasonló csalódásom után elmormoltam magamban, hogy ezentúl senkiben nem fogok megbízni, stb. Néha évek is kellettek, hogy megváltoztassam a véleményem, s volt, hogy ismét csalódnom kellett, de azért van ellenpéldám is szerencsére. Van összesen annyi BARÁTOM, hogy egy kezemen össze tudjam őket számolni, és őket különböző életéveim alatt ismertem meg, van, akit már 20 éve, van akit csak 2, de észre tudom venni a köztük lévő hasonlóságot és tudom, TUDOM, hogy rájuk valóban bármikor számíthatok és meg is halnék értük azonnal, ha ezen múlna az ő életük. Nem tudom, mikor jön el az a pont, hogy tudod, ő tényleg barát, de van ilyen. Az áskálódó, energiavámpír, önző, lelkileg kizsákmányoló emberből pedig elég sok mászkál a világban, őket el kell kerülni, le kell rázni. Minél több ezen a téren a tapasztalatod, annál könnyebb lesz rájönni egy adott ember kapcsán, hogy mi a szándéka.