Elegem van a "lelki szemetesláda" státuszból, hogyan másszak ki belőle?
Előre leszögezem, bárki bajàt meghallgatom, próbálok tanácsot adni, támogatni, stb.
De besokalltam.
Ezt nem baràtságnak élem meg, konkrétan minden nap abból áll, hogy az illető ömleszti a nyakamba a szart (nem személyesen, neten beszélünk.)
Folyamat a problémáiról van szó. A valósakról, de ha épp nincs, akkor kreál magának.
Ezzel fekszem, ezzel kelek, mint valami gagyi szappanopera, ami már nem is érdekel.
Próbáltam többször terelni, kizökkenteni, lehetetlen, visszakanyarodik mindig a fa$zságaihoz.
Nem kérdezi meg, velem mi van, de ha említek is bármit, 2 szóval lerendez, és mondja tovább a hülyeségeit.
Próbáltam érzékeltetni vele a véleményem, de lepereg.
Mivel mentálisan beteg, nem akarok belerúgni még egyet én is, de ez így már nekem sok.
Normális baráti kapcsolatom nincs (már), pedig nekem is jól esne néha valakivel kibeszélni a dolgaim, vagy bármi egyéb, de az ilyet szerintem nem lehet barátságnak nevezni.
(Van még egy hasonló, bàr vele szorosabb a kapcsolatom, de ritkábban beszélünk, viszont ő is mindig ilyen volt, de nem ilyen szinten.)
Hogyan állítsam le ezt a dolgot anélkül, hogy megsérteném, és magába fordulna?
(Másfelől sajnálom, de nem vagyok pszichológus, sem pszichiáter...)
válasza:Igen, ha minden alkalommal csak negatívoskodik, meg rádönti a sirámait, akkor tényleg szemetesnek használ.
Mindenképp ritkítsd meg vele a kapcsolatot, de lehet az lenne a legjobb, ha teljesen megszakítanád vele a kapcsolatot, mert teljesen ki fog készíteni.
Oldja meg a problémáit ő, keressen szakembert, vegyen be gyógyszert, mittudomén.
válasza: válasza:Először is el lehet ezt mondani úgy neki is normálisan, hogy ne belerúgás legyen, ha nem vesztesz közben az empátiádból és arról beszélsz vele, hogy neked mire van szükséged.
Másodszor meg nekem is van olyan barátnőm, akit inkább csak ismerősnek hívnék, amióta feltűnt, hogy ahányszor csak beszéltünk, akár élőben, akár telefonon, mindig utána tűnt csak fel, hogy olyan huhhhh érzésem volt, mintha leszívott volna, és amióta ezt felfedeztem, nagyon figyelek arra, hogy ez ne fordulhasson elő többet, azaz én tartogatok vagy keresek mindig lelépési utat tőle, bocs, mennem kell, ez van, az van, azaz szabj határt a tükörképességednek és védd is meg azt.
A lelki támogató szakmákban dolgozók azt mondják, hogy csak úgy lehet ilyen munkát végezni, mint pszichológus vagy pszichiáter vagy szociális munkás, stb., hogy figyelsz arra, hogy a maximális empátia mellett se ess még véletlenül se az azonosulás kategóriájába, mert az a kimerítő, lemerítő, leszívó.
válasza:Nekem is van egy ilyen "barátnőm" (legalábbis ő annak nevezi magát, bár csak egy volt kolleganő).
Ő írni nem szeret, inkább telefonál. Egyre gyakrabban van, hogy nem veszem fel, így most mintha kezdene leszokni rólam.
válasza:"Hogyan állítsam le ezt a dolgot anélkül, hogy megsérteném, és magába fordulna"
Aki ilyen, mindig meg fog sértődni. Semmi kötelességed meghallgatni, de már a rabja vagy érzelmileg. Pont ez a kerülgetés az amit kihasznál tudatalatt, túl félős vagy ebben, lépni kéne egyszerűen.
Légy erősebb, határozottabb, legyen az amit te akarsz, ha másiknak nem artasz vele. (azzal hogy nem beszélsz valakivel, semmit nem artasz, ő generálja magának a fájdalmat, mert függő másokra.)
Köszönöm a válaszokat!
Igyekszem semleges maradni, van, hogy órákkal később reagálok direkt, de azt látom, sokszor tök mindegy, mert ha nem reagálok, se baj, ugyanúgy folytatja....
válasza:Miért nem mondod el neki? szerintem azzal, hogy válaszolsz, csak adod alá a lovat.
Amúgy, azt is megkérdezném, hogy mi az oka annak, hogy másról nem beszélgettek? Mert én a barátaimmal mindig lelkizek, vannak komoly problémáink, de ugyanúgy vannak közös élmények amik ezt kompenzálják.
Elmondtam már neki. Mármint nem azt, hogy engem hagyjon ezzel, hanem hogy tegyen rendben a fejében, meg az életében, mert gond van.
Azt mondta, tudja, és próbál, de nem megy.
Másodikra az, hogy olyan marhanagy baràtok nem vagyunk, csak egy ismerősről van szó, akit régen ismertem, és egy pár éve előszedett a fiókból. Tehát semmi értékelhető közös élményem nincs vele. Eleinte volt más téma is, (bàr nem sok), hosszú ideje viszont csak az örökös dráma mindenen.
Az ő érdeke lenne kezeltetni magát (meg a közvetlen környezete érdeke), de nem fogja, mert nem akarja, hogy lenézzék, és rajta úgysem lehet segíteni. De attól, hogy rám pakolja a szart, és lefáraszt, senkinek se lesz jobb....
válasza:Az, hogy az érzéseimről nem beszélek (másokkal sem), az nem azonos az álszentséggel, mert azt, hogy mit gondolok, mindig elmondom. (Ezt sokan nem bírják, valszeg ezért sincsenek nagyon barátaim.)
Válasz mindig az, hogy igazam van.... Meg ne haragudjak...
Még csak meg se sértődik, pedig mondtam már nem egyszer olyat, amin más azért elgondolkodna.
Van, hogy már direkt szivatom a saját hülyeségeivel, de azt se veszi észre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!