Szakítottatok meg barátságot nárcisztikus emberrel?

Nekem egy párkapcsolatom volt ilyen, hét évig tartott, kb az utolsó három év volt rossz, az utolsó fél év megy egyenesen kibírhatatlan vele. Csak azért nem szakítottam hamarabb mert ő volt az első fiúm.

Amikor közöltem vele, hogy ez ennyi volt, mehet vissza az anyjához vagy ahova akar, ő tök szánalmasan viselkedett férfi létére rinyált, hisztizett, tényleg mindent bevetett a kamu kedveskedéstől az érzelmi zsarolásig abban a kb három-négy órahosszában. Amíg játszotta az eszét csak arra tudtam gondolni, hogy húzzon már el a lakásomból a fenébe. Amikor meg végre kitettem a cuccaival az ajtón olyan boldog voltam, hogy ihaj. Akkora felszabadultságérzetet soha nem éreztem addig. Beraktam egy jó kis zenét, egyedül táncoltam a lakasban és kinyitottam pár sört ünnepelni. Utána még próbált rám irogatni, én normálisan válaszoltam neki, mert mégse vagyok bunkó, aztán amikor új férfi került az életembe elkezdett konkétan zaklatni és sértegetni, a közös barátainknak elkezdett minden kurvának elhordani meg hazudozni rólam. Töröltem az ismerőseim közül és le is tiltottam. A közös barátaink neki hittek, hogy én őt megcsaltam, velük se beszélek már, de nem is bánom. Lettek új barátaim. Ha kiiktatsz az életedből egy nárcit, szerintem te is számíthatsz valami bosszúféleségre, főleg ha látja mennyivel jobb neked nélküle. Azt nagyon nem bírják. Olyankor jön csak ki igazán az igazi énjük.

A kerdesben es a valaszokban is nagyon magamra ismertem.

10 eves baratsagot (?) es munakapcsolatot szuntettem meg. Ugyanaz a himbilimbi volt evekig, mint amit a kerdezo is irt. Ha nem vettem fel a telefont, szamon voltam kerve, es duzzogott, most mar nem is mondja el, hogy mi a baj (mikozben menyasszonya volt). Ha ugyanugy viselkedtem, ahogy o, le voltam szidva. Sokaig nem ertettem, mi tortenik korulottem, es sok olvasas utan jutottam el az erzelmi zsarolasig, majd a narcisztikus viselkedesig.

A kapcsolatunk vege fele beszeltem egy pszicholgus ismerosommel, hogy jol erzekelem-e azt, ami tortenik, vagy csak hisztizek. O azt mondta: menekuljek ebbol a kapcsolatbol. En meg egy csomo lehetoseget adtam, hogy rendezzuk, meg ugy voltam: korabban is voltak nezetelteresek, viharok, es mindig rendezodott, most is fog. Az utolso honapban lejaratott a munkatarsaim elott, azt mondta, mindenki fel tolem, sot, azt is allitotta, hogy en vagyok a betegsege oka. En mar akkor a felmondolevelem irogattam. Az i-re a pontot az tette fel, amikor az utolso beszelgetesunkkor azt mondta, hogy nekem kell valtoznom, o mindent jol csinalt. Ezt kovetoen mondtam azt, hogy ezt fejezzuk be.

Megkonnyebbultem, de megis duhos voltam - ilyen haragot nem is tudom, hogy ereztem-e mar. En adtam fel mindent, egy alommunkat is, es nekem kellett ujrakezdeni mindent. Meg egy fel evig egyutt kellett dolgoznunk, de mar akkor is a csendes munkatars poziciot vettem fel. Utana teljesen megszakitottam a kapcsolatot vele.

Pszichologus segitett at ezen az idoszakon. Kb ket evbe tellett, mire tuljutottam rajta. Ehhez az is kellett, hogy 1 ev no contact utan megkeressen, hogy dolgozzunk ujra egyutt. Es nem talaltam olyan ervet, amiert vele dolgoztam volna. Nyugodt szivvel mondtam nemet.

Az esetemben is volt olyan, amit fentebb is irtak: bosszu a munkahelyemen. Szerencsere a fonokomnek korabban roviden beszamoltam a tortentekrol, igy o nekem hitt.

Kerdezo, nekem ket konyv segitett nagyon sokat:

1) Susan Forward: Erzelmi zsarolas

2) Shannon Thomas: Gyogyulas a rejtett bantalmazasbol

Ezeket meleg szivvel ajanlom, megkuzdesi strategiak is vannak benne.

Sok kitartast kivanok!

Kommenteket, a kérdés megjegyzését olvasva szinte teljesen magamra ismertem több helyen is..

Nem volt egy egyszerű menet, de végre lezártam ezt a "legjobb barátságot". A sok sérelem egyikeként állandóan megjegyzéseket tett rám, de eleinte azt hittem építő kritikát kapok.. amikor már betelt a pohár, kiálltam magamért (nem beszóltam neki, hanem nyugodtan elmondtam a véleményem), neki ez pedig nem tetszett és duzzogni kezdett. Amikor már nem bírta, hogy nem hagyom magam és hogy vannak saját gondolataim, rám üvöltött, hogy többé hozzá se merjek szólni. Mindezt laza 40 ember előtt. Én meg mosolyogva lereagáltam, hogy "meglesz". Hónapok teltek el, ő bepróbálkozott, eljátszotta az áldozatot, kicsavarta a történteket, hogy ő jöjjön ki belőle jól, én meg legyek a megtestesült gonosz. Írogattunk, próbáltam vele megértetni, hogy nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy ő látja, aztán végül ráhagytam. Többször írt még utána, de nekem elegem lett és már nem válaszoltam neki. Ha megint írogatni kezd, szerintem már tiltani is fogom.

Eleinte fájt és zavart az egész, de szerencsére hamar rájöttem, hogy sokkal jobb nekem nélküle és eleget bántott már. Az az állandó lehúzás, negativizmus, lelkiszemetesnek nézés és társai nagyon nem hiányoznak. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok nélküle, és már bánom, hogy nem álltam a sarkamra hamarabb..

én azt nem értem, hogy ha tudod hogy mit jelent a nárcisztikus személyiség, akkor miben reménykedsz? szerintem nem értetted meg még a lényegét az egésznek. úgy látom, még reménykedsz, stockholm szindrómád van erősen. Ki lehet ebből jönni. Ami nagyon fontos: ő nem fog változni, maximum rossz irányba. Mikor kedves veled, az tudatos színjáték, beetetés. Amit bizalmasan elmondasz neki, azt fel fogja használni ellened. Sosem szeretett téged. Nem tudnak szeretni, csak használni.

Ha közeli rokonod lenne vagy párod, akivel közös anyagi ügyeid vannak, akkor azt mondom, érthető, hogy nem megy könnyen a leszakadás, de azt hogy egy barátságot miért nem lehet megszakítani, nem igazán értem.