Volt olyan barátod, akivel megszakítottad a kapcsolatot ? Miért szántad el magad erre a lépésre? Szoktál még néha gondolni rá, hiányzik ? Bánod, hogy így alakult ? Lehetett volna másképp?

Olyan akivel én szakítottam meg a kapcsolatot, eddig nem volt.

Inkább engem untak meg. Láttam, hogy nem élvezik a társaságom, másokkal sokkal szívesebben vannak együtt, én meg ilyenkor nem erőltettem magam másokra, gondoltam, ha kellek, akkor keresnek, de ha nem, az se baj.

A másik lehetőség meg, hogy megritkultak a találkozások, meg a kommunikáció, mert mindkettőnknek rengeteg dolga volt, és vagy én nem értem rá, vagy a másik fél. Nehezebb lett összeegyeztetni olyan időpontot, akár hogy találkozzunk, akár hogy beszélgessünk 1 órát. Utóbbi esetben a kapcsolatot továbbra is tartjuk, csak ritkán találkozunk, beszélünk (gyakrabb lenne ha több időnk lenne)

Nekem több ilyen is volt.

Nálam jelenleg a barátok jönnek-mennek, de örülök neki, mert azok akik kedvesek, szeretnek engem, azok megmaradnak, akikről meg 1 idő után kiderül a valós (nem kedves) énük, azokat meg inkább hanyagolnám.

Volt már olyan barátnőm, aki meglopott, nem 1x.

(Elvette pár sminkem, amíg nálunk volt, ami még nem is lett volna nagy probléma, viszont nem szeretem azt ha valaki lop. Ha szólt volna, akkor úgy is odaadtam volna neki, mivel én még akkor nem sminkeltem)

De ezt elnéztem neki, mondom jól van, úgy sem csinál mást, most 1-2 smink nem a világvége.

Hát rosszul döntöttem :D

Rá 3 hónapra ellopta tőlem az új nadrágomat.

(Mindig olcsóbb nadrágokat hordtam, viszont mindig hamar tönkrementek, emiatt befektettem egy drágább darabba, amit imádtam, mindaddig amíg elnem lopta.)

Nemtudtam rá bizonyítani, így lett -1 nacim. Na ezek után szakítottam meg vele minden kapcsolatot.

(A végén meg kiderült, hogy nem csak az én nadrágom lopta el, hanem majdnem végig ment az egész baráti körén)

Aztán volt olyan barátnőm aki szerelmet vallott nekem. Megbeszéltük a dolgokat, mondtam, hogy aranyos meg minden, viszont én heteró vagyok, ebbe ő is beletörődött, ezek után ugyan úgy lógtunk még együtt, amit lehet, hogy nem kellett volna...

Elkezdet féltékenykedni a barátnőimre, megakarta szabni, hogy mikor kivel lehetek, és nagyon bunkó volt velem is és a barátaimmal is, ráadásul tönkretette az éppen akkor kialakuló kapcsolatomat, ráadásul azzal zsarolt, hogy ha nem leszek vele együtt, akkor felvágja az ereit.

Ezek után szakítottam meg vele majdnem minden kapcsolatot.

Aztán még sok hátbaszúrós/hazudgálós eset volt, de szerintem ilyeneke már majdnem mindenki átélt, szóval nem térnék ki rájuk, meg sok is van belőllük, viszont a 2 "legdurvábbat" leírtam.

Én egyiket sem bántam meg, nem kellenek olyan emberek az életembe, akik csak keresztbe tesznek nekem.

Volt. Egyoldalúnak éreztem a barátságunkat, állandóan hozzá kellett igazodnom. Ha baráti összejövetelről volt szó, akkor adott két időpontot, aztán választhattunk. Persze minekünk kellett átszervezni a napunkat.

Az együtt töltött idők eszembe jutnak, jól éreztem akkor magam vele.

Attól függetlenül, hogy már nem beszélünk (de ez akár a későbbiekben változhat), a szép pillanatok ugyan úgy szépek maradnak.

Biztos, hogy lehetett volna másképp, de ahhoz az ő részéről kellett volna változásnak lennie. Bánni meg nem tudok olyat, amibe javarészt csak én tettem bele.

Végül minden egyoldalú kapcsolataimnak véget vetettem. Ha valaki képtelen rászánni magát, hogy egy kicsit is alkalmazkodjon a másikhoz az nem érdemel időt és energiát az életemből. Ma már javarészt úgy bánok másokkal, ahogy ők velem, persze én vagyok az aki először nyit és mindig adok új esélyt.

Igen, a gimis barátnőmmel. Neki mindig is kötődési problémái voltak a diszfunkcionális családja miatt. Már azt is nehezen viselte, hogy állandó pasim van, majd összeházasodtunk. Ilyeneket mondogatott, hogy ő biztosan nem tenne meg olyan dolgokat egy pasi kedvéért, ami neki nem kifejezetten öröm (elmentem szurkolni a férjem számomra dögunalmas futóversenyére)

Aztán jöttek sorban a gyerekeim, idegesítették, egyszer úgy találkoztunk, hogy a másfél évest is vinnem kellett magammal, és szakadt az eső, én BKV-val mentem, és nem volt hajlandó a lakóhelyemhez kicsit közelebb találkozni, és még fel is háborodott, amikor felvetettem.

Itt egy pár évre szüneteltettük a kapcsolatot, aztán egy osztálytalálkozón újra találkoztunk. Mesélt valami nagy szerelemről. Én vigyorogva megkérdeztem, hogy na és esetleg már össze is költözött vele? Mire felháborodottan a szemembe vágta, hogy én mekkora egy önfényező rohadék vagyok, aki felvág azzal, hogy saját háza, férje, családja és élete van, és nem, hogy képzelem, hogy összeköltözik vele, az anyjánál él azóta is, és most én mélyen megbántottam. Itt megint jött pár év szünet.

Végül a kórházban futottunk össze, amikor a legkisebben született. Csodálkozva kérdezte, hogy mit keresek én itt? Mondtam a koraosztályon üdülök a kisfiammal. Azt válaszolta, hogy aha, na majd talizunk.

Akkor láttam utoljára, terveim szerint végleg.

Valszeg ha őt kérdeznétek, szomorúan elmesélné, hogy az egykori kedves, vicces, törődő barátnője egy felvágós momzillává változott. Asszem. De már nem érdekel.

Persze, sajnos az évek során 3 hosszabb barátságom maradt meg.

Volt, aki soha nem érdeklődött, hogy hogy vagyok, sokszkor azt sem tudta, ha alakult egy kapcsolatom. Mindig panaszkodott, én voltam a lelki szemetese, a többi barátnője pedig akikkel bulizni tud. Emellett ha én nem kerestem, nem igazán volt kommunikáció, de persze mindig esedezett a bocsánatomért.

Volt, aki csak azért barátkozott velem, mert körmösnek tanult, és kellett neki modell, de nem ismert sok embert. Elvárta, hogy a vizsgáira, meg amíg gyakorol, stb. vegyek ki 3 szabadnapod (nyilván nem tudtam megoldani ilyen gyorsan, +én is pénzből élek..), meg szerezzek még neki pár embert, akin tud gyakorolni. Ezen kívül volt, hogy hetekig nem keresett, szóval megmindtam neki, hogy az érdekbarátságok nálam nem férnek bele.

Ezeken kívül egy csomó barátság megszakadt, mert egy ideig én keresem az embereket, de ez az egyoldalúság hamar unalmas lesz. Ha ők nem keresnek 10-ből 1x sem, akkor hagyom...

volt, egy egyetemi barátnőm aki az egyetem után bekattant, és kb az egész életemet ki akarta sajátítani. Az egy dolog, hogy lemásolta a stílusom, önmagában nem bűn, ha valaki szerint jó a hajam vagy a ruhám, de a másik baráti társaságomba (főleg fiúkból álló) is be akarta fúrni magát úgy, hogy már a többiek szóltak, hogy baromi kellemetlen nekik, hogy alig ismerik ezt a lányt és kb úgy érzik, mintha követné őket (követte is khm, mint kiderült, hajnali 2-3 kor a egymagában VÉLETLENÜL mindig arra sétált, ahol ezek a fiúk voltak. Ha nem tudta, pontosan hol vannak, akkor addig kóválygott a belvárosi szórakozóhelyek között, míg meg nem találta őket) meg mindegyikkel flörtölget aztán nekem árulkodott hogy nem érti, mintha az összes fiú rá akarna hajtani (???). Illetve aztán a páromnak írt a hátam mögött, hogy segítsen már neki ebben-abban, még a szülinapi bulijára se rajtam keresztül hívta meg, ahogy szerintem illene, vagy ahogy én tenném, hanem külön írt neki és nekem nem is szólt, hogy meghívta, majd a párom mutatja, hogy ez a nő miért neki ír? Meg Hogy a párom menjen már el a csaj exéhez (akit a párom nem is ismert, csak látásból, mert ugyanoda járt szórakozni, mint mi) és hozza el a cuccát, ami nála maradt (amiről később kiderült, hogy DIREKT hagyta ott,hogy majd érte tudjon menni) mindezt úgy, hogy kifejezetten kérte, nekem ne szóljon.

Mondom ez pszichopata, és én is, a párom is, a többi közös barátnőnk (velük is eljátszott ilyeneket) meg a másik társaság is egyik napról a másikra vágta ki.

18 éves barátságomnak lett vége.

Valahogy mindig is különböztünk, de felnőtt korra ezek a különbségek még inkább megmutatkoztak, és csak egy apró bomba kellett, hogy az egész barátságunk felrobbanjon.

Nem hinném, hogy már helyre jön a barátságunk, én már nem tudnék benne úgy megbízni, mint régen. Néha eszembe jut meg sokat gondolkodtam rajta, hogy lehetne-e másképp. A válasz IGEN, de a vége akkor is ugyanez lett volna, mert csak tovább gyülemlett volna bennünk a feszültség és előbb-utóbb akkor is felrobbant volna.

Néha van úgy, hogy valaki leszáll a vonatodról, de egyszer biztosan felszál helyette valaki más. :)