A “kiegyensúlyozott” embereket idegesítik az érzelmes, érző lélek emberek?

"Aki valóban érez az nem hiszen, hogy képes szabályozni az érzelmeket és megszabni nekik, hogy mikor aktiválódjanak és mikor ne."

Ez szerintem is így van, de nem zárja ki a kiegyensúlyozottságot.

Nem kiegyensúlyozott pl aki EGYÁLTALÁN semmi érzelmet nem él meg még erős kivátó okok esetén sem (pl trauma). Ez az egyik véglet.

A másik meg ha valaki minimális dokgok miatt túlzott érzelmi reakciót produkál - pl ha 2 gyufaszál nem olyan szögben van keresztbe téve, akkor már őrjöng. (Pl azért mert valamikor pont be akarta szabályozni az érzelmeket pedig lehet nem kellett volna stb.)

A kiegyensúlyozottság valahol a 2 között van, ahol nem tartózkodik az érzelmektől, nem szabályozza be őket, megéli őket, így nem is ragad bennük, és nem sodródik ki egyik szélre sem. Így, aki megéli az érzelmeket lehet kiegyensúlyozott - sőt az is.

5ös

Attól függ, hogyan nyilvánul meg ez az érzelmesség. Vannak intelligensen érzelmes emberek, meg vannak akinek az érzelmesség azt jelenti, hogy hónapokon-éveken keresztül, naponta hatszor ki kell posztolni facere, hogy nekik mennyire rossz, vagy épp mennyire jó.

Vagy vannak, akikben túlteng a rejtett frusztráció, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy ezt mások tudtára hozzák. Aztán vannak a drámázók, akik minden egyes apró-cseprő hülyeségből világméretű problémát csinálnak. Az ilyenek folyamatos világégés-víziói valóban nagyon fárasztóak és unalmasak.

Én annyira kiegyensúlyozott vagyok, hogy a feleségem néha (viccesen) meg szokta kérdezni, hogy "vannak neked érzelmeid? nem vagy véletlenül pszichopata?" :D

Természetesen vannak érzelmeim, csak én már elég sok mindenen túl vagyok ahhoz, hogy ne csinálják világdrámát apró-cseprő semmiségekből. A legnagyobb drámákat általában úgyis azok csinálják, akik nincs valós okuk rá.