A szüleim nem kedvelik a legjobb barátnőmet, mit tehetek, hogy ne legyen ilyen rossz érzés? :/

Sziasztok!

17 évesek vagyunk, ősszel lesz 7 éves a barátságunk. Kicsit mesélek róla, meg a kapcsolatunkról, hogy megértsétek és esetleg tudjatok véleményt mondani.

Kisebb koromban még nem is annyira volt a szüleimnek véleményük róla, úgy voltak vele, hogy egy "kis barátnőm, aki néha átjön játszani, meg ilyesmi". Akkor még nem is volt kifejlődött személyiségünk, együtt játszottunk, később együtt beszéltük ki a fiúkat... ilyen tinilányos dolgok.

De egy pár éve, ahogy mi is érettebbek lettünk, és formálódik az egyéniségünk, egyre komolyabb a barátságunk. Mindent megbeszélünk, és tényleg nincsenek tabuk.

Ő (nevezzük B-nek)a legaranyosabb lány, akit valaha ismertem.. Soha nem bántana meg szándékosan, és mindig igyekszik segíteni másoknak is... Nagyon jó ember.

A stílusa egy picit flegmának tűnik, és mindig kiemelni az (egyébként k..vajó) alakját. De nem ribi vagy ilyesmi... Csak szeret csinosan öltözködni.

Igazából közülünk mindig is ő volt ,,A csinos", én pedig ,,Az okos". És ez teljesen jó így, kiegészítjük egymást. Olyan kis lüke tud lenni néha...:D Rossz döntések sorozatait hozza meg, de én visszatartom őt...általában. Amikor van beleszólásom.

Az anyukája nem nagyon tölti be ezt a szerepet az életében. Hogy rászóljon, ha rossz úton halad. Az csak mindent ráhagy, mondván, hogy az ő élete... csakhogy nem minden esetben a hajszín kérdésében kell dönteni.

Otthagyta a gimit, mert dolgozni akar, és nem tanulni. Kicsit se gondolta át. Én próbáltam rábeszélni, hogy várjon még egy kicsit ezzel, de csak összevesztünk (aztán másnap bocsánatot kért egy sütivel:D).

Szóval nagyjából én töltöm be az életében a "gondoskodó anya" szerepet, amit az igazi anyjától nem kap meg. És sajnos azt a szeretetet sem.

De nincs rám rossz hatással, vagy ilyesmi. Mióta nem jár gimibe, kicsapongóbb életet él... Sokszor jár bulizni, leissza magát és 10 évvel idősebbekkel ismerkedik.

De még mindig az az aranyos lány, aki soha nem ártana senkinek...

A szüleim nem tudnak az éjszakai életéről, még jó hogy nem mondom el nekik, ha már így se bírják. Csak azt nem értem, mi a bajuk vele.

B is érzi, hogy mi a helyzet és olyan szomorúan kérdezi, hogy "anyudék utálnak, ugye?".

És igaza van, csak nyilván nem mondom meg neki, hogy igen, ki ne állhatnak.

Apuék folyton kritizálják, hogy "jaj, milyen a haja", "jaj, milyen rövid a szoknyája", jaj otthagyta a sulit".

Pedig úgy alapvetően azzal nincs bajuk, ha pl. én festem be a hajam, vagy én veszek fel egy alkalomra rövidebb szoknyát.

Szerintem kifejezetten a barátnőmet nem szeretik valamiért.

Persze nem tiltanak el tőle, vagy ilyesmi, csak forgatják a szemüket, hogy már megint vele vagyok...

Az lehet a baj, hogy már nem anyucival beszélek meg mindent, hanem B-vel?

Vagy ti láttok valamit a sorok között, amit én nem?

És hogy kezeljem ezt az egészet a barátnőm előtt?

Nagyon rosszul esik, amikor csúnyákat beszélnek róla.:(

Köszi, ha elolvastad, és a válaszodat is előre.:)