Jó barátnők voltunk régen de nincs kedvem babázni járni?

Ismerős.

Én se bírom a gyerekeket, nekem sincs, és a baràtam tudjàk is ezt, mégis azt hiszik

Hogy az övékre majd kívàncsi leszek.

Én simán mondom ilyenkor nekik hogy tudod hogy vagyok a gyerekekkel...

Két része van a dolognak:

Az egyik, hogy ha valakinek gyereke születik az nyilván nagyon büszke rá, szeretné megmutatni azoknak, akik fontosak neki.

A másik meg, hogy a szülés utána pár év a gyerekről szól. Nem vagy csak nagyon nehezen megoldható, hogy a gyerek nélkül találkozzanak veled. Így ha találkozni akarnak veled jó eséllyel ott lesz a gyerek is. Igazából ezt kénytelen vagy elfogadni, különben a barátság rovására fog menni.

Ha nekem szuletne egy gyerekem alapnak vennem, hogy a hozzam kozel allok osztozzanak az oromomben. Nem az, hogy utana korulotte forogna minden, de egy gyerek megvaltoztatja a csaladi eletet. Nyilvan nem tud arrol meselni a kollegad hogy milyen jo napja volt a munakhelyen, ha eppen otthon van a hasfajos ordito gyerekevel. Ez meg nem azt jelenti hogy o maga megvaltozott, de aki gyereket vallal, annak egy idore megvaltoznak a minddennapjai.

En peldaul nem akarnek olyan baratot magam melle, akit megkerek hogy peldaul jojjon at megnezni a kicsit, beszelgethetnenk is kozben, majd az leraz, hogy nem vagyok kivancsi a kolykodre.

“Ezek a szülők döntöttek a szaros pelenka, a "jajj,takarjuk be meg ne fázzon", a szexmentesség, az aggodalmaskodás, a kimerültség, stb mellett a barátok,szórakozás, kikapcsolódás, programok helyett. Egye meg, amit főzött.“

Ember, neked komoly gondjaid vannak. Nem vagyok egy gyerek mániás, de nalad elmentek otthonrol. Johogy nem megkovezed nyilvanosan azokat akik vallaltak gyereket, es 25 evesen peldaul nem a bulikazason jar az eszuk. Teged is megszult valaki. Egyaltalan milyen jogon szolsz bele abba hogy ki hogy erzi jol magat. Egy ismerosom 21 evesen apa lett, mert imadja a gyerekeket, koztuk dolgozik, es soha nem szeretett bulizni. Most akkor assuk el? Jesszus..

7es!

Nem kell elásni. De, ha eddig működött egy barátság, és most az egyik fél élete ilyen szinten megváltozik, hogy a tökömbe lehet ehhez alkalmazkodni?

Nem abba szólok bele,hogy hogy érzi jól magát, hanem abba,hogy engem akkor hagyjon ki belőle, ne erőltesse rám. Én a szabadidőmben kikapcsolódni szeretek a barátaimmal, ezt-azt csinálni, azt pedig nem akarnám hallgatni, hogy mennyire keveset alszik, meg jön a foga, meg ilyenek. Nem érdekel. Engem továbbra is azok a tevékenységek, témák, dolgok érdekelnek, mint pár hónapja. Ha a gyerek érdekelne, lenne nekem is. Nem a bulizás a lényeg, én se szeretek bulizni járni.

Nem kell ezt túlragozni!

Én sem vagyok oda a gyerekekért, kivéve a sajátomat.

A többi nem igazán érdekel és a jobbik eset, ha nem idegesít és elviselem.

MÉGIS tisztában vagyok az alapvető udvariassági formulákkal, ha a baráti körömben gyerek születik és konkrétan MEGHÍVNAK, akkor elmegyek, megdicsérem a gyereket akármilyen ortopédforma, mert a szüleinek - akik az én barátaim - ő a legszebb, legdrágább.

Megkockáztatom,hogy sok esetben a szülők részéről a meghívás is udvariasságból történik, a tökük tele lehet pici baba mellett látogatósdit játszani és azért hívnak, hogy nehogy megbántsanak.

Játszani meg végképp nem kell vele egy felnőtt, gyerektelen látogatónak!