Mi okozza a jellemtelenséget és a karakternélküliséget egy embernél?

Két olyan lányt ismerek (szaktársak), akiknek nincs megjelenésük. Annyit lehet róluk elmondani, hogy szürkeegerek. Mivel én pártolom a befogadást és nem szeretnék a csoportból senkit sem kiközösíteni, állandóan kedves és beszédes vagyok hozzájuk. Néha maguktól is eljönnek velünk moziba vagy inni. Néha csak ketten elmegyünk meginni egy kávét/teát. Mégis, nem tudnak önálló gondolatokat mondani, feltételezem, bántották őket. Néha finoman megpróbálok rákérdezni, de ha érzem, hogy nem szívesen beszélnek róla, akkor hagyom. Pedig szívesen segítenék, mert ők is mondták, hogy milyen magányosak.

Sajnos azok is maradnak, mert nem adnak hozzá a beszélgetéshez semmit, mindig a másik fél beszél, félnek, mindenért elnézést kérnek. Nem mernek semmit elmondani, az egyik szingli, fél a pasiktól, a másikat pedig egy mérgező kapcsolatban bántják és használják.

Szóval, mi lesz a sorsuk? Magányosak, barátokra vágynak, mégis ha befogadó és kezdeményező vagyok, akkor visszahúzódnak, csendesek. Mintha egy ördögi körben szenvednének.

Hogyan tudok segíteni?