Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Miért nem sikeresek a barátság...

Miért nem sikeresek a barátságaim?

Figyelt kérdés

Alapvetően azt mondják a körülöttem levők, hogy kedves vagyok, tényleg igyekszek is az lenni. Mégsics igazi, erős barátságom, ill. aki 1 van, ő messze lakik és telefonon meg interneten mégsem olyan személyes a barátság, mint amikor együtt laktunk, mindenki fut a saját dolgai után.

Gyerekkoromban sokszor kerültem 3-as barátságba, ahol aztán mindig a másik 2 lett nagyon jó barát, én meg kiszorultam, akivel ketten voltunk, átvert, hazudott. Felnőttként is csak felszínesek az ismeretségek, mindig akiről azt hiszem, hogy bízhatok benne és őszinte barát lehet, valahogy megreked egy szinten a sztori, vagy eltávolodunk. Olyan, mintha lenne egy határ, amikor már igazán jól érzem magamat egy baráti kapcsolatban és biztonságban érzem magamat, és akkor következne be ez, pedig nem veszem észre, hogy másképp viselkednék. Az is igaz, hogy nem vagyok az a kifejezetten közösségi ember, meg soha nem is voltam, de próbálok úgy viselkedni, közös programokban részt venni, vagy kitalálni.

Nem tudom, mi lehet a baj velem. Már azon is elgondolkoztam, hogy nem vagyok e autista, hogy ennyire nem megy a barát találás. Ja és közben van férjem, akkor barátság miért nincs? Tudom, a férjjel is sokmindent meg lehet beszélni, programozni, de az nem ugyanaz...

Öm..egyke is vagyok, most még az jutott eszembe, hogy valahol kicsit talán olyasvalakire várok, aki olyan , mint egy testvér, (ha lenne: hűséges és mindig számíthatok rá, igazán fontosak lennénk egymásnak) azt hiszem ilyen lenne....űrt érzek magamban.

Mit gondoltok, mit kéne tennem ezek alapján? Ez már túlzó? Mit csináljak, min kéne változtatnom, vagy más szemmel néznem?



2020. szept. 11. 00:26
 1/6 anonim ***** válasza:
48%
Megkérdezhetem, hogy hová valósi vagy?? :)
2020. szept. 11. 00:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem nehéz normálisan barátkozni, ha valaki nem 1-1 típusba tartozó ember. Azt látom, hogy a bulisok simán barátkoznak a bulisokkal, a kockák a kockákkal és ilyesmik, de aki ennél változatosabb, annak nehéz.

Meg, amúgy is. Haverkodni könnyű, barátkozni nehéz.

Hasonlóan vagyok én is. Nekem a 2 legjobb barátom általános suliból van. Aztán volt egy gimiből is, de ő elszúrta az egészet. Egyetemről talán 1 embert tekintek barátnak, de még ez is képlékeny. A munkahelyen meg inkább csak haverok vannak.

A vicc az, hogy haverkodni tudok. Szinte bármilyen társaságba beilleszkedem, de megtartom a saját terem. Azt vettem észre, hogy amíg a másiknak van belőlem előnye, addig jön, aztán lelép.

Amúgy ide is kiírhatsz valamit. Ha mesélsz magadról, páran majd ráírnak.

2020. szept. 11. 00:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Nem vagy autista és nincs veled semmi gond. Egy x életkor fölött sajnos már az a normális manapság, ha nincsenek barátaid mert “lecserélődik” a családra. Nagyon ritka a barátság manapság, jó ismerős már kevésbé az. Távolságtartóak lettek az emberek és rohannak össze vissza. Ha bizalmaskodsz, egyből hátrébb állnak. Senki nem kíváncsi már a másik problémáira sem, mindenkinek megvan a sajátja, aki panaszkodik kicsit, az el van könyvelve “toxic”-nak. Nem hallgatják meg egymást az emberek mostanában. Ha titkokat mondasz el, kifecsegik a többi felszínes ismerősnek, és így megtudod, hogy akit barátodnak hittél, nem is az volt. Én is szeretnék barátokat, egészen egyetemig voltak is, majd a többiek teljesen szándekosan leépítették ezeket a barátságokat, a fenti okok miatt. Borzasztó világ ez, a szüleim idejében nagyon durván más volt, azt néztem. A felnőtt megmaradt felnőttnek, nem csak szülőnek. Így klubokba jártak, étterembe, színházba, a gyerekek addig játszottak más gyerek társaságban.

Megváltozott a világ, nem te vagy a hibás.

2020. szept. 11. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Mintha csak magamat olvasnám. Nekem is az a problémám, hogy a barátsagaim véget érnek vagy túl felszínesek és pont azért felejtődnek el. Én is boldog párkapcsolatban élek és soha nem is volt nehéz jó párkapcsolatot kialakítanom, éppen ezért nem értem miért nem tudok összehozni egy normális barátságot, amikor nagyon is lenne rá igényem. Kérdező, ha van kedved beszélgethetünk, illetve ha más hasonló helyzetben van vele is szívesen beszélgetnék.
2020. szept. 11. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim válasza:
Én is pont így vagyok ezzel,hogy akiket a barátaimnak hittem, ők szúrták belém a nagykést.Azóta nem is nagyon keresem az emberek társaságát, mert már nem bízom senkiben.
2020. szept. 12. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Köszi a válaszokat, már ez jól esik, hogy nem néztek hül.ének. Hát igen,család mellett tényleg nehezebb időt szakítani felnőtt programokra, csak hát azt veszem észre, hogy nem is nagyon hívnak - és ez a "bizalmaskodás" nagyon jó szó! Igennn, pontosan ez van, valamiért félnek ettől az emberek. És a mérgezés is ilyen, de én meg a mindigmindenhappy embereket képmutatónak érzem.

Aki kérdezett vagy felajánlotta, annak köszönöm, írni fogok, aki szeretne írhat még :)

2020. szept. 12. 16:01

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!