Min buktak el a barátságaid?

Általában az én passzívitásom az oka. Introvertált vagyok, és így nem nagyon igénylem a társaságot, és a sokadik program lemondás után megunják, hogy hívjanak, ezáltal megszakad a dolog.

Két ember van, aki elviseli tőlem azt is, ha mondjuk hetekig, vagy hónapokig nem keresem őket.

- Másik fél a problémáit nem nekem mondta el, hanem harmadik félnek, akinek nagyon nem kellett volna.

- Bizalmas dolgok elpletykálása

- Anyagi és/vagy egyéb kihasználás

- Kiálltam mellette amikor tehettem, neki egyszer kellett volna kiállni mellettem, nem tette

Bizonyos "barátságok" valójában bajtársi viszonyok egy-egy élethelyzetben. Akkor és ott tudunk nagy segítséget nyújtani egymás számára. Ha vége a sorsközösségnek, másfelé mozdulunk.

Másneművel ugye akkor van vége, ha az egyik többet szeretne...

És vannak olyan barátságok, amik évekre, évtizedekre szunnyadnak...

És igen, olyanok is vannak, amik a lojalitás hiánya miatt, konfliktus miatt szűnnek meg.

A gyerekkori barátommal 20 évig voltunk barátok,de már szinte testvérek. A barátságunk úgy ment tönkre hogy az idősebbik testvérem irigyelte hogy nekem mindig akad egy vagy kettő barát akármilyen új helyre megyek ami legyen iskola, tanfolyam, társasági hobbikör, munkahely stb...

De ő nagyon irigyelte azt hogy nekem működik még a gyerekkori legjobb barátságom ami neki nem működött, meg azért is irigy volt mert neki nem voltak barátai igazán.

Irigységből bekavart a levesbe, mivel ő is jóba volt vele amivel nem volt bajom, csak az hogy bekavart kitalált történetekkel hogy nekem csak érdekből van rá szükségem, meg le akarom nyúlni a csaját. De a hab a tortán az volt amikor a tesómmal mentünk valami programra és láttuk a barátom nőjét ahogyan beszélget egy sráccal. Én persze tudtam hogy a srác a rokona a csajnak, de a tesóm már fantáziált hogy biztosan félrekefél és én nem szólok róla, mert rosszindulatú vagyok amit beadagolt a barátomnak, aki persze ezt számonkérte, és bizony itt ért véget a barátság, mert nem hitt nekem. Pedig a barátnője is próbálta menteni a barátságunkat de neki sem hitt el semmit, vele is szakított aminek a hibása én lettem így a csaj is megutált engem, mert szerintük én kavartam be. Aztán persze a többi barátságomnak is a rovására ment mert a tesóm mindig ott kavart be ahol tudott mert irigy volt rám.

Volt egy gimis haverom, nála nem tudott bekavarni, ott a barátságunk azét ment tönkre, mert hirtelen jött neki a semmiből a sok pénz, gazdag lett, és vállalkozni kezdett, majd ez az úri üzleti élet annyira beszippantotta hogy már nem barátkozott ő akárkikkel, velem azért mert szerinte ciki az ha egy csóróval mutatkozik....

Előző munkahelyemen jóba voltam egy sráccal, igazi barátok lettünk 2 évig. Vele azért szakadt meg a barátságunk mert leszámoltam, mert összejött egy jobb munkahely számomra, és ő azt könyvelte el hogy cserben hagytam, mert az utódom egy igazi idegesítő ember volt akit nem bírt elviselni és ezért utált meg.

Egyetlen lány barátom is volt akivel sosem jöttem össze, nem is voltunk szerelmesek egymásba csak haverok voltunk. Vele meg azért ment tönkre a barátságunk mert jót akartam neki, méghozzá azzal hogy nem engedtem meg hogy vadidegen pasikkal bulizzon, és részeg csávó mögé üljön fel motorra hajnalok hajnalán azért mert baromi veszélyes és féltettem őt, pedig szerinte csak irigy vagyok mert nem élvezem ki eléggé az életet.

Hozzáteszem hogy a csaj gyakran csinált ilyet a haverjaival aztán balesetük is lett belőle. Szerencsére nem lett komoly bajuk, hatalmas mázlival, de végül a csaj engem hibáztatott mert az irigységemmel csak még inkább felizgattam hogy több ilyet csináljon és én voltam a hibás. Hozzáteszem a csaj pszichiátrián kötött ki, mert megbolondult sajnos, és tudtam hogy ez lesz a vége, mert sok más egyéb előzménye volt ennek, ami végett figyelmeztettem az apját aki próbálta óvni a lányát és a mai napig hálásak a szülei, de a lány megutált mert 20 év felett is gyerekként kezelik, burokban tartják, nem véletlenül, és én vagyok a hibás ezért is, mert odafigyeltem rá akkor is amikor összevesztünk....

Először iskolaváltás. Nagyjából ami után eljöttem, egy szót se beszéltünk. Bár ehhez az is hozzájárult, hogy már az utolsó évben se voltunk elválaszthatatlanok, jött egy új osztálytárs, aki kb. a helyemre lépett a barátságban. Utólag visszanézve jobb így, csak lehúzott volna. (Bár lehet, hogy ezt csak bemagyarázom magamnak)

Nemrég volt egy tök jó fiu-lány barátságom. De lassan ez is kezdett ellaposodni. Az elején tök jó volt, éjszakákon keresztül beszéltünk, mindent elmondtunk egymásnak. Számomra ő (volt) a legjobb barátom eddig. Azt nem tagadom, hogy ez nem volt kölcsönös. Neki mindig voltak fontosabbak. De nekem legalább volt Valaki. Aztán egy másik fiú, aki a ugy-ahogy a barátom, és valamilyen szinten a lánynak is, beleszeretett. Valószínűleg nem volt kölcsönös, bár sose mondta ki a lánynak. Amikor a nyáron engem ostromolt a bánatával (a fiú) valamilyen szinten féltékeny voltam. Nem hiszem, hogy többet éreztem volna a lány iránt, inkább feltettem, Az egyetlen igaz barátomat (mármint a lányt). Féltem, ha összejönnek csak az a felesleges harmadik leszek, és mindkettőjüket elvesztem.

Most ott tartunk, hogy a fiú tiszta depresszió, én elvagyok a magam tengernyi problemájának szomorúságában, a lány még összejött valakivel. Csak azt nem értem, hogy ez alatt a pár hónap alatt egyre kevésbé látszik boldognak. Azóta nem láttam egyszer se mosolyogni, bár lehet, hogy én nem értem a helyzetet. És végülis semmi közöm nincs hozzá. Most már csak heti egy szia-hogyvagy-jól-sziát beszélünk, élőben meg főleg... Pedig mi nem vesztünk össze, csak úgy érzem zavarok (már megint...)

Összegzés képpen: már én se hiszek a hosszutávú fiu-lány barátságban.

Ja és az azonos neműek barátságában sem.

Senki nem volt méltó hozzám. Még most sem...

18/f

Ezek szerint én nagyon szerencsés vagyok.

Igaz elég nehezen engedek közel magamhoz embereket, a haverból nem könnyű nálam átjutni a barát zónába. Viszont én még hála Istennek sosem csalódtam utólag olyan emberben, akit egyszer már a barátomnak neveztem. Baráttal hosszú távon még soha nem vesztem össze. Nyilván vannak-voltak-lesznek konfliktusok, de kenyértörésig sosem jutott a dolog, egyiküknél sem.

Az egyetlen ok, ami miatt nálam is ritkult már meg kapcsolattartás baráttal, az a barát külföldre költözése. Vele sem vesztünk össze, csak ahogy az idő telik egyre kevesebb a kapcsolódási pont. Konfliktus nélkül is óhatatlanul távolodunk egymástól. A távolság nagy gyilkosa a kapcsolatoknak.

A legjobb barátommal viszont már vagy 25 éve kitartunk egymás mellett. Jó nagyokat tudunk persze mi is veszekedni, de max. 1-2 nap és mindketten kölcsönösen keressük a másikat, mindegy hogy éppen ki volt a hülye. Bármikor vakon, gondolkodás nélkül tűzbe mennék érte, és tudom hogy ez kölcsönös. Bizonyítottuk is már mindketten, nem is egyszer.