Min buktak el a barátságaid?

Összességében talán azért, mert nemszeretem személyiségem van.

Iskolában: klikkesedés, nem szálltam be a "most te vagy a legjobb barinőm" harcba. De ha beszállok, akkor se lett volna jobb.

Több olyan barátnőm volt, aki csak valami egyoldalú barátságot képzelt el, én meghallgattam, ő engem nem, vagy csak udvariasságból, utána egyből ő lett a téma megint.

Voltak olyan barátságkezdemények, amikből lehetett volna valami, de túl félénk és lusta voltam kezdeményezni a kapcsolatfelvételt. Szóval a saját hibámból nem ápoltam őket rendesen. Van bennem egy belső blokk valamiért, hogy nem akarok "tolakodni", nem tudom miért.

Férfiakkal meg számomra mission impossible a barátkozás, mert mindig többet akartak.

Nem sok "barátságom" volt...

Örültem, ha nem szekálnak állandóan.

A legelső "barátom" elvesztése 6.-ban volt, amikor jött egy új srác, vele kezdetben egész jól elvoltunk, beszélgettünk stb...

Csak sajnos eléggé unalmas voltam (szerintem még ma is bőven az vagyok, de sokkal kevésbé, mint régen. Na mindegy.), ezért ellaposodott az egész jóviszony hetek alatt, végül a "menők" elmarták mellőlem, telefonon játszottak, meghívták gépezni... Ők voltak a laza/menő gyerekek, bekiabáltak órán, lazáztak stb.

Nekünk még internetünk sem volt otthon akkortájt (2012-ben kötötték be végül), nagymamám gépén szoktam volt Mariózni stb.

Aztán egyszer egy konfliktus miatt kijött belőlem az állat, és megütöttem. Hát, ez van. Egyébként ez a srác a menő barátai kö nagyon lezüllött, lecsúszott. Róla ennyit.

7.-ben és 8.-ban volt egy másik osztálytársam, a mai napig szoktunk néha találkozni, beszélgetni, de úgy kb ennyi. Nekem ez jó, neki is jó, jól van ez így.

Tavalyelőtt megismertem egy (kezdetben) jóarc srácot (legyen Kornél) egy euro-s intenzív német b1 tanfolyamon. Egész jól elvoltunk, tf2-ztünk stb... De mindig úgy éreztem, hogy másodlagos vagyok számára. Egyszer összevesztem vele a flegma viselkedése miatt, majd kibékültünk.

Tavaly nyáron meghívott a Balatonra, én meg félreértettem a helyzetet, azt hittem, hogy nem ottalvós lesz a dolog. Tévedtem, félrehallottam, ez van. Felhívtam édesanyámat kicsit kétségbeesett hangon, hogy ez történt, mit tegyek.. (a következő napon lett volna a szülinapja és szerettem volna ott lenni... Röviden ennyi.)

Végül annyiban maradtunk, hogy akkor lejön értem. Közben a Kornéllal meg két csaj ismerősével elmentünk valami room escape játékra. Én sosem játszottam ilyet, tulajdonképpen egész végig álltam, mint egy fadarab... A két kolleginának szószerint még az is probléma volt, ahogy beszélek... Pl a jegyek fizetését megbeszéltük volna, mondtam "Majd lerendezzük". Na még erre is ferde szemmel néztek, és vihogtak. Ááh..

Közben édesanyám rosszul lett a hetes úton, és felhívott engem, hogy ugorjak fel egy vonatra, és menjek haza, a többit megbeszéljük otthon. Akkor persze ellenkeztem, meg csobbanni akartam a Balatonban, égőnek éreztem a helyzetet (az is volt). Kornél elkérte a telefont, de valami nagyon lekezelő hangnemben beszélt anyámmal. Az én anyámmal, aki félájultan állt a hetes úton szélén... "Érvekkel" próbálta "meggyőzni", hogy maradhassak, meg ez buli stbstb. Ezután úgy döntöttem, hogy mindenképpen hazamegyek, de ha már ott vagyok, tutisicher hogy pancsolok egyet. Végül otthon megbeszéltük anyával, hogy szerinte nagyon kétségbeesett volt a hangom, és ezért kérte hogy hazamenjek stb Szóval átbeszéltük a dolgokat (egyébként meg azelőtt már aludtam a fiúnál, szóval nem burokban vagyok nevelve).

Novemberben hívott ugyanez a fiú (Kornél), hogy nem akarom-e vele és a délmagyar haverjával megnézni az xy marvel filmet vasárnap (erről lehetőség szerint csütörtök este értesített...)

Mondtam nem, mert az évfolyamtársaimmal már 2-3 héttel előre megbeszéltük, hogy szombaton megyünk megnézni ugyanazt a filmet, de mondtam neki, szívesen találkozom veled és az ismerősöddel, a film után. Erősködött, hogy mondjam le a szombati (!) alkalmat, és menjek csak velük. Erős hangnemben kérdeztem, hogy ugyan minek, ha beszélgetni akarunk, úgysem a filmnézés közben fogjuk megtenni... Kiderült, hogy az anyja nem engedte volna el egyedül Kornélt a távoli ismerősével. Kérdeztem, hogy minek kellek én oda? Külön ellenőriz téged az anyukád??? Mondta, igen, meg hogy őt fel fogja hívni és engem is kérni fog. Ajánlottam Kornél barátunknak, hogy akkor mondja, éppen klotyón vagyok/késem. Erre megint elkezdett erősködni, végül kifakadtam. "Mi vagyok, én a testöröd? Ráadásul csütörtök este kitalálod, hogy akkor vasárnap menjünk mozizni, holott én hetekkel előre megbeszéltem másokkal és azt képzeled, hogy most lemondom???" (...erösködés...) Erre válaszul egy rossz választ adott, amiből már teljesen nyilvánvaló lett, hogy nem az én jelenlétem kellett neki, hanem hogy beszélhessen a haverjával, én teljesen ki lettem volna zárva a beszélgetésből, és néztem volna, mint rozi a moziban. (Hasonló esetek már rengetegszer velem azelőtt, és utálom az ilyet.)

Kornéllal párszor még beszélgettünk, végül letiltottam a francba. End of story.

18F

A legtöbb barátnőm eltűnt, amikor barátja lett. Általában ez a tendencia a jellemző.

De volt olyan is, amit én rontottam el.