Ha valaki tisztában van vele,hogy a ghostingtól félek a legjobban a világon és hogy magamra maradok,akkor miért nem képes nekem visszaírni?

Kicsit kegyetlen leszek, de meg kell értened pár dolgot:

Senkinek nincsenek veled kapcsolatban kötelességei a szűk családodon kívül. Senkinek a világon. Senkinek nem feladata, hogy ha te a magánytól félsz, ezt különösebben figyelembe vegye. És senkit nem is érdekel.

Borzasztóan fárasztó ember lehetsz, ha azt hiszed, hogy miután valakinek elmondtad, hogy rettegsz a magánytól, azt gondolod, neki onnantól feladata, hogy biztosítsa számodra azt, hogy ne legyél egyedül. A szüleidet - és talán a jövőbeli házastársadat - leszámítva senki nem azért tölt veled időt, hogy az NEKED jó legyen, hanem azért, mert NEKI jó. Szereti a társaságodat, jól érzi magát veled, és ideális esetben te is így vagy vele, tehát a kapcsolat mindkettőtök számára előnyös.

Ha engem valaki azzal kezdene fárasztani, hogy retteg attól, hogy egyedül találja magát, valószínűleg meg is szakítanám vele a kapcsolatot minél előbb. Senki lelki bajáért nem óhajtok felelősséget vállalni (természetesen a férjemen, gyerekeimen kívül.)

Nem az a célom, hogy a lelkedbe tapossak.

De neki megvan a maga élete, és nem fogja a nap 24 órájában a telefont nyomkodni.. Rajtad kívül több ember is körülveszi, érthető, hogy azért másokkal is foglalkozna. Egy nap messze nem a világ vége, szóval nem kellene azon fennakadnod, hogy nem beszél veled. Lehet, hogy kicsit sok voltál neki, lehet, hogy kirándul egyet, bármi..

Nekem volt pár olyan emberhez "szerencsém", akik elvárták tőlem, hogy a nap szinte bármelyik órájában azonnal visszaírjak és képesek voltak jelenetet rendezni, ha pár órán belül írtam csak. De azt nem értették meg, hogy nekem teljesen más ritmusú az életem és alig vagyok otthon.. nem azt mondom, hogy te is ilyen lehetsz, de az ilyen szintű fojtogató kapcsolatok nagyon le tudják terhelni az embert..

19 (csakhogy a koromat itt hagyjam)