Matematikusként hogyan tudnám elérni, hogy az emberek vegyenek komolyabban és ne tartsanak kockának?
Ha elmondom, hogy matematikus vagyok, egyből betesznek egy skatulyába, mint egy unalmas stréber, kocka, "csodagyerek".
Azért is furcsa, mert van egy csomó matematikus ismerősöm, aki ezt nem tapasztalja, aki ki tudja vívni a tiszteletet a humán érdeklődésű embereknél is. Persze bőven akad példa olyanokra is, akik hasonló cipőben jár, mint én. Egyik ismerősömmel történt, aki még jól is néz ki mellesleg, hogy elment randira, és amikor szóba került, hogy ki mivel foglalkozik, ő elmondta, hogy matematikus. Erre a bölcsészlány szó nélkül felállt és elment.
Egyszerűen nem tudom, miért feltételezik az emberek, hogy én csak a matek-fizika-informatika dolgokhoz értek, mikor nem adok erre alapot. Sőt, rengeteg minden érdekel, filmek, sorozatok, történelem, pszichológia. A hobbijaim sem kötődnek a matekhoz, sőt, igazából teljesen átlagos hobbijaim vannak. Még csak nem is játszok számítógépes játékokkal vagy ilyesmi.
Az a gond, hogy akárhányszor megpróbálok megszólalni egyéb témában, mint pl. aktuálpolitika, az olyan érzékeny témákról már ne is beszéljünk, mint az érzelmek, párkapcsolati problémák, akkor azok, akik nem a természettudományos-műszaki vonalon mozognak, egyszerűen nem vesznek komolyan. De néha még reál beállítottságú emberektől is megkapom ezt, ami különösen rosszul esik.
Döbbenten rám néznek ilyen "jé, ez ilyet is tud?" tekintettel, majd folytatják ott a beszélgetést, ahol abbahagyták, mintha meg sem szólaltam volna.
Szoktam tanítani matekot magántanárként, és egyszer, miután végeztem a kislánnyal, elbeszélgettem a szüleivel és felmerült valami hétköznapi téma (sajnos pontosan már nem emlékszem, hogy micsoda). A lényeg, hogy az apuka elszólta magát, hogy "Hogy is érthetnél te ehhez, hisz matematikus vagy!?". Ez úgy megragadt bennem, hogy vajon tényleg ezt gondolják az emberek?
Nézd, magad is írod, hogy van több olyan matematikus ismerősöd, akiknek nincs ilyen problémájuk.
Valószínűleg adsz rá alapot, ha nem is tudatosan, de a kisugárzásoddal.
Egyébként nem igazán értem, miről beszélsz. Nekem is van matematikus ismerősöm, aki amellett zongorázik, rendszeresen fellép, szóval nem csak otthon a családnak.
És egy csomó ismerősöm, magamat is beleértve, akik műszaki vonalon végeztek, de erős művészeti / humán érdeklődésük is van. Soha nem jelentett problémát nekem sem és nekik sem.
N
Az emberek szeretnek skatulyázni, mindent behelyezni egy külön kis polcba az agyukban. A sztereotípiák is így működnek.
Nem lehet, hogy az apuka ügyetlen megjegyzése miatt erősödött fel ez az érzés benned?
Átérzem a fájdalmad, informatikus vagyok. :D
Válassz emberközelibb dolgokat, hobbikat, legyen benned valami, amiben egy átlagember, akit nem hoz annyira lázba a természettudomány, szintén örömmel szeret elmélyedni. Jó lehet például valamilyen sport vagy csoportos tevékenység, az sokat formál is a jellemeden és a kiállásodon.
Nekem például egy korábbi rossz döntésem eredményeképp van más végzettségem is. Küzdősportoltam sokáig, illetve nagyon jó vagyok a partyjátékokban. Illetve a kinézetem sem illik a sztereotípiába, múltkor szakmai interjún azt hitték, hogy csak egy HR-es vagyok...
Fontos azt látniuk az embereknek, hogy tájékozott vagy és nem csak a szakmádba vagy belebuzulva. Olvass és bátran hivatkozz rájuk, beszélgess és próbáld megismerni az embereket, építs magadnak egy vagányabb karaktert, ami a száraz, elvont elméleti síkról felemel a hús-vér ember szintjére, aki korántsem olyan különböző, mint ahogy a szakmája alapján tűnhet.
Nekem a volt matektanárom is egy tök vagány csávó volt. Motorral járt mindig, imádta a rockot és nagyon jól tudott bánni az emberekkel, szerette a társaságot és a poénokat sem sajnálta tőlünk.
De van fejlesztő kolleginám, neki is van egy klassz pink motorja, amihez mindenféle eszközt maga rakott össze és maga is tuningolja, szereli. Neki meg ez a második végzettsége.
Sehogy, az egyes emberek elképzeléseid csak akkor tudod megváltoztatni, ha megismernek téged, és az idő elteltével - látva az életfilozófiádat és életviteledet - lebontják a saját téveszméiket.
Vagy eleve olyan ismerősöket gyűjtesz magad köré, akik nem ezt gondolják elsőre egy matematikusról.
Köszönöm az eddigi válaszokat, reagálok rájuk nemsokára, amint lesz egy kis időm.
#3: Igen, a zene gyakori matematikusoknál. Sajnálom is, hogy nekem nem nagyon van érzékem hozzá (művelni). Zongoráztam, de nem voltam benne elég jó, rájöttem, hogy sosem leszek az, ezért feladtam.
Én amúgy pont fordítva vagyok, mint te. Azt nem szoktam érteni, aki műszaki ember, még sincs soha problémája a beilleszkedéssel. Nyilván egy zenekari tagság, fellépések azért sokat segítenek annak, akinek van ilyen irányú tehetsége. Egy kicsit irigylem is őket. De az is lehet, hogy egyszerűen jobb társaságot választanak maguknak, ebben is kellene fejlődnöm(?).
Szia!
Nos...
A válaszom nagy eséllyel megosztó lesz, de reménykedem abban, hogy talán mégsem... Minden esetre felkészülök minden eshetőségre.
Sajnos, a felszínesebb embereknél sehogy sem tudod elérni, hogy hozzád méltóan kezeljenek. Én nem vagyok matematikus (sajnos, nem vagyok elég okos ehhez, pedig roppant szívesen választottam volna ezt az irányt), azonban imádom ezt a tárgyat, szerintem gyönyörű és csodálatos. Bár ez nem releváns a válasz szempontjából, mégis jól esett leírni, hiszen nagyon kicsit rokonlelkek lehetünk ebből a szempontból.
Én azt vettem észre, hogy az igazán mély, vitára érdemes témák boncolgatásától páran egyenesen irtóznak. Sokukat hidegen hagyják az olyan elmélkedések, gondolatmenetek, amelyekből közvetlenül nem profitálnak, és amelynek elindításához kicsit meg kell mozgatni az agyat. Talán, szélsőséges ez a látásmód, de sajnos évek óta éhezem olyan beszélgetésekre, aminek során egy-egy komoly témát szedhetek ízekre. Csak hogy egy példát említsek: imádom megfigyelni az emberi viselkedést, analizálni a lelket, kutatni a “miért”-eket egyes döntésekkel, élethelyzetekkel kapcsolatban, azonban konkrétan EGYETLEN olyan ember van a tágabb baráti körbömben, aki nem csak unott képpel végig szenvedi a mondandómat, véleményemet, hanem felveszi a fonalat, és tovább fűzi azt.
Bár nem teljesen olyan a helyzetem, mint a tied, mégis teljesen megértelek téged, hiszen gyakran én is úgy érzem, hogy nem vesznek komolyan. Engem talán a korom miatt, Téged az általad választott vonal miatt. A felszínesek mindenkit beraknak egy-egy gyűjtőnévvel ellátott dobozba, ahonnét akkor sem kerülsz ki, ha a fejed tetejére állsz.
Kitartást kívánok Neked!
Egyébként én is olyan pályát választottam, ami közel áll a matematikához, és rám is döbbent tekintetek merednek, hogy mégis hogy lehet ezt szeretni...
Sok mindent leírtam most, egy része nem is konkrétan a Te kérdésekhez fűződött, de nagyobb vonulataiban érintette azt, ezért remélem valamennyi értéket hozzá adhattam a témához.
További szép napot!
Ahogy a matematikában, úgy az emberek között is vannak "halmazok", és nem alkothatsz bármelyik halmazzal uniót.
Keresd meg a halmazod, és majd rájössz, hogy semmi köze a foglalkozáshoz, vagy végzettséghez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!