Az mennyire normális, hogy ha valaki csúnya akkor a többiek gonoszak vele, igyekeznek letörni az önbizalmát, elvenni az életkedvét, elérni hogy ne érezze jól magát az életben?

Gondolj bele

Van A ember, szép, megvan mindene, megvan a magához való esze, mégis boldogtalan, magányos.

Van B ember, aki csúnyább, nincs pénze flancosabb, márkásabb göncökre, nem szakértője olyan területeknek, miken az A ember, de mégis boldog és képes mindenkivel elcsevegni.

A ember persze, hogy féltékeny lesz, hogy neki ez miért nem jön össze és elkezdni támadni a B embert, ahelyet, hogy magába nézne és elgondolkodna, min kéne változtatnia.

Hát kedves kérdező, az iskola nagy kics..szés a gyerekeinkkel. Ezért nekem mindkét gyerekem volt magántanuló, az egyik most is az. Ez a megoldás.

És ne higgy annak, aki azt mondja, hogy a magántanuló nem szocializálódik. Dehogyis nem, éppenhogy ő szocializálódik helyesen. Meglesznek a barátai, akikkel szívesen jár össze, a sok személyiség és magatartászavaros, frusztrált, neveletlen osztálytárs gonoszkodását meg megússza, nem is szólva egyes gyerekgyűlölő, besavanyodott, rosszindulatú, dilettáns tanárról. Nekünk ez utóbbiakkal gyűlt meg inkább a bajunk.

Hogy az iskola nálunk megváltozik-e valaha, azt nem tudom. Ki kell költözni Finnországba, állítólag ott nem ilyen tré.

Sajnos ez gáz, de szerintem minden iskolában van ilyen eset. Minket megfenyegettek:

"Ha nem fogjátok be, akkor beleverjük a fejeteket a betonba"

Mindezt azért, mert merészeltünk nevetgélni a Városi Sportpálya lelátóján.