Szerintetek is időszakosak a barátságok?

Aki szerint a kutya jobb mint az ember igen alacsony szintjén van a szociális skilleknek :D Igen, azt ha megeteted és nem kötöd láncra szeret téged...ja várj...még akkor is ha ezt megteszed vele, szomorú story, de igaz ami igaz, nem kell sok hogy egy kutya kedveljen, gyakorlatilag -10 szerethetőség pont is sok hozzá :D

A középiskolás barátságok sokaknak tartósak, de legyünk őszinték azok a középiskolai szezártságra, és nem a valós személyiségpasszolásra épülnek. Van hogy működik, van hogy annyira külön utakon mentek, hogy már nem megy a dolog. A felnőtt barátságok sokszor nehezebben kötetnek,d e mivel nem a legnagyobb személyiségalakulás viharában indultak sokkal valósabb alapkövet kapnak.

Felnőttként sajnos nem fog senki a barátaival sörözni minden héten kétszer, ez sajnos elmúlik, de az internetnek köszönhetően rendszeresen tudtok pár szót váltani, így nem kezditek előlről mindig ha csak pár havonta kerül sor talákozóra

47 éves vagyok, már rég voltam iskolapadban. Amikor én jártam gimnáziumba akkor 4 éves volt, és első éves gimnazistaként 3-an lányok összebarátkoztunk. Barátságunk azóta is tart. Pedig az élet tényleg elsodort minket egymástól. Én Angliában élek. Az egyik lány Egyesült Államokban , míg a haramdik Magyarországon vidéken. Amíg nem volt internet, facebook csoda addig leveleztünk, telefonáltunk. NAgy öröm volt amikor a postás hozta a leveleket..Amióta létezik az internet, videóbeszélgetések mennek, vagy írogatunk. Olyan mintha egymnás mellett lennénk. Sok évvel ezelőtt bevezettük, és ma is tartjuk magunkat ehhez. Évi egyszer mindig találkozunk. Ezt úgy oldjuk meg, hogy minden évben 1 hetet együtt vagyunk, mostmár családostól. Egyik évben mindketten hozzám jönnek ki Angliába, a következő évben mi ketten megyünk családostúl ki Amerikába, a következő évben mi a két "külföldi" megyünk Magyarországra.

Amióta barátok vagyunk részt veszünk mindenki életében valahogy. Esküvő, partik alap, hogy ott vagyunk. GYerekszületésnél is mind ott voltunk. Sajnos temetésen is ott voltunk, hogy támasza legyünk a barátnőmnek aki 10 éve vesztette el a lányát.

Vannak igaz barátságok, de tenni kell érte, hogy meg is maradjon. 14 évesen kezdődött a barátságunk, ma is tart. Ennek már több mint 30 éve.

Nem, a barátságok nem időszakosak, vagy csak én vagyok szerencsés. Így a negyvenes éveim közepén is van egy szűk mag akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, több mint 20 éve. Olyan nap nincs hogy ne beszéljünk, és egy héten legalább kétszer van valami közös program, hét közben legalább egyszer egy laza dumálós vacsora valahol, és péntek vagy szombat este egy nagyobb lazulás a heti taposómalom után.

Az egészet az tartja össze hogy aktív részesei vagyunk egymás életének, ott vagyunk egymás mellett a mindennapokban. Enélkül nem megy. Aranyos amikor arról ír valaki, hogy egy évben egyszer találkozik a barátaival, de az a fájdalmas igazság hogy az nem barátság, legfeljebb valami közös nosztalgia. Persze ettől még lehet szép. De a barátok egymás életének részesei, ez pedig levelező tagozaton nem működik. A barátok nem hagyják ott egymást és költöznek egymástól sok ezer kilométerre egy kicsit magasabb fizetésért. És a barátoknak a család mellett is van idejük egymásra. Nálunk mindenesetre működik, de persze az is lehet hogy csak én vagyok ilyen szerencsés. Egyébként persze engem is állított már barátnő választás elé, ő vagy a barátaim... A barátaimmal azóta is nagyon jól megvagyunk :) Mindenféle emberi kapcsolatból egy igazi barátság az ami a legnehezebben pótolható, ha egyáltalán valaha pótolható, ennek megfelelően kell megbecsülni és vigyázni rá.

ma 22:55

vagyok.

Mi hárman a világ más pontján élünk mégis működik több mint 30 éve.

A világon minden véget ér egyszer, de ez nem baj. Minden kapcsolatoddal több leszel.

A legrosszabb amit tehetsz, ha nem engeded el a múltat, és csak stagnálsz, mert félsz, hogy ami jön, nem lesz örökké való.

Nagyon kevés barátság szól egy életre, de nem hiszem, hogy ez baj.

Én most leszek 35 éves. 12 évesen, a hatosztályos gimi elején ismerkedtem meg a legjobb barátnőmmel, nagyon sok mindent kibírtunk együtt, mégis úgy tűnik, mostanra kopott el a barátságunk. Sajnálom, és remélem, hogy csak átmeneti ez az időszak, de ami nem megy, azt felesleges erőltetni. Attól még, hogy talán vége, nem lesz kevésbé szép az elmúlt 23 év vele.

Szerintem a barátságok túlnyomó többsége megszűnik, amikor megváltozik az élethelyzet, például vége a sulinak, munkahelyet váltasz, valamelyikőtöknek gyereke születik stb. Ez nem jelenti azt, hogy ezek "álbarátságok" meg "érdekbarátságok" lettek volna, egyszerűen egy bizonyos élethelyzetben tudtatok egymásnak adni, az újban pedig már nem. Ennyi. Egy nagyon kis részük pedig megmarad, azoknak örülünk.

Felesleges görcsölni. Ápold a régi kapcsolataidat, amennyire tudod, közben pedig nyiss az új emberek felé is.