Csak szerintem igazabbak a férfi barátságok mint a női?
Én úgy veszem észre (felnőttekről van most szó ugyebár), hogy a férfi barátságok sokkal tartósabbak, igazibbak. Bármilyen korosztályról legyen is szó, legyen az harmincas vagy hetvenes, valahogy a férfiak között kialakuló barátságokban sokkal inkább számíthatnak egymásra, nincs drámázád, felesleges f...ságok csak szimplán támogatják egymást ha tudják.
Ellenben a női barátságokban mindig van valami vita, dráma vagy ha nem is, még a legjobbnak tűnő barátságaimban is kiderült, hogy a másik ezt/azt mondott”, ja de azt nem is úgy gondoltaam”, visszamondott, ilyen olyan pletykák, sértődések. Nagyon unom már ezt, le is építettem fokozatosan a “szorosabb” barátságokat mert nekem ilyen mérgező kapcsolatokra nincs szükségem. Nő létemre meg nem tudok férfiakkal barátkozni, az egyik fél úgyis többet akarna. Ott tartok már lassan, hogy a páromon kívül nem is akarok egyáltalán beszélni senkivel. (Persze felületesen igen, de komolyabban barátkozni nem.) Érez valaki még így?
A személyes tapasztalataim és megfigyeléseim alapján jó sok igazság van szavaidban.
Nyilván vannak kivételek mindkét oldalon, de nagy vonalakban igaz a dolog.
Szerintem ez egyénfüggő. A nőket ebben is szeretik lenézni, nincs új a nap alatt.
Nekem még soha nem voltak "rossz" barátnőim. Szerintem ha valaki mindig rossz embereket fog ki, akármilyen nemű, ott ő is olyan, mint akiket megvet.
Azt meg, hogy férfiként milyenek a férfibarátságok nem tudhatod. Kb. olyan, mintha arról okoskodnál, milyen érzés a tökönrúgás.
Nah. Hát engem mindenféle benyalós ri bancnak elhordanak ezen az oldalon, de itt az oka, miért nem szeretem a nőket és miért haverkodom inkább férfiakkal. Igazából nagyon sajnálom, hogy nem annak születtem. Akkor könnyebb lenne olyan barátot találni, aki úgy viseltetik a barátság nevű kötelék iránt, mint én.
Csak az a baj, hogy nem vagyok elég ronda, és így ha próbálok is barátkozni, nem is illegetem magam, meg semmi efféle női viselkedést nem produkálok, akkor is az van, hogy előbb utóbb valaki dugni szeretne. Néha én cseszem el itt, tény. Ezért nem hiszek már én se az őszinte férfi nő barátságban, úgyhogy szépen maradok is magamnak. Inkább, mint hogy eladjam a lelkem, és behódoljak bárkinek is, csak hogy elfogadjanak.
Nézd, én nem értem, miért kell a nemet mint új fajt aposztrofálni.
Én nem hiszem, hogy az lenne, amit te gondolsz. Sokszor tapasztalom, de én inkább abban hiszek, hogy magadnak kell jobban odafigyelni a környezetedre, és a téged körülvevő emberekre.
Én például nehezen adom meg a bizalmam bárkinek is. Közvetlen vagyok, illemtudó, fura humorral, szóval általában kedvelnek. De elég óvatos vagyok, hogyha valakit barátnak szeretnék titulálni.
Az én felfogásom szerint nem létezik "férfi barátság" és "női barátság". Egyetlen dolog létezik ezzel a fogalommal kapcsolatban "BARÁT".
Azt nem mondhatnám, hogy sok barátom van, egy azonban bizonyos. Azok az emberek, akiket barátomnak tudhatok - férfiak és nők is vannak közöttük - ők tudják azt, hogy bármikor számíthatnak rám, és viszonos alapon ugyanúgy biztos lehetek abban, ha segítségre van, vagy lenne szükségem, bármelyiküket hívhatom, kérhetem, azonnal segítő kezet nyújtanak, nyújtanának. A kapcsolat közöttünk nem mindennapos, nincs pletyi, nincs face-book bejegyzések nyomon követése, instagramm, stb., stb.
Évenként 4-5 alkalommal közös programok, időnkénti telefoni kapcsolat, és mégis igaz barátok vagyunk.
Ja, és soha nem jutott még eszembe, hogy a nőnemű barátaimtól bármi mást akarnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!