Csak szerintem igazabbak a férfi barátságok mint a női?

Én úgy veszem észre (felnőttekről van most szó ugyebár), hogy a férfi barátságok sokkal tartósabbak, igazibbak. Bármilyen korosztályról legyen is szó, legyen az harmincas vagy hetvenes, valahogy a férfiak között kialakuló barátságokban sokkal inkább számíthatnak egymásra, nincs drámázád, felesleges f...ságok csak szimplán támogatják egymást ha tudják.

Ellenben a női barátságokban mindig van valami vita, dráma vagy ha nem is, még a legjobbnak tűnő barátságaimban is kiderült, hogy a másik ezt/azt mondott”, ja de azt nem is úgy gondoltaam”, visszamondott, ilyen olyan pletykák, sértődések. Nagyon unom már ezt, le is építettem fokozatosan a “szorosabb” barátságokat mert nekem ilyen mérgező kapcsolatokra nincs szükségem. Nő létemre meg nem tudok férfiakkal barátkozni, az egyik fél úgyis többet akarna. Ott tartok már lassan, hogy a páromon kívül nem is akarok egyáltalán beszélni senkivel. (Persze felületesen igen, de komolyabban barátkozni nem.) Érez valaki még így?