Az normális viselkedés, hogy a barátnőm férjhez ment, gyereket szült, és engem meg elhanyagol?

Szerintem ez természetes, nyílván most a gyereke a legfontosabb és vele foglalkozik, na meg egyszerűen nincs ideje és energiája másra, egy gyerek 0-24-ben figyelmet követel, főleg ha ráadásul a férje sem tud segíteni mert mondjuk dolgozik.

Ilyenkor szokott kiderülni ki az igazi barát, aki jóban rosszban mellette van, az írásod alapján te nem vagy az.

"ja persze nem vagyok mellette...nem tudod te én mennyit keresem őt,megkérdezem hogy van, de alig reagál rá valamit, vagy fel sem veszi a telefont... segítenék neki ha kéne,de le sem sz a r..."

Ja, és el is mentél hozzá segíteni vagy csak telefonon meg a fosbukon zaklatod, amikor amúgy sincs semmi energiája meg ideje? És még csodálkozol hogy nem reagál vagy nem veszi fel a telefont amikor örül ha pár percre végre pihenhet?

Nálunk is ez állt fent..azaz áll.

Nagyon örültem neki, amikor ovisak lettek a gyerekei és azt hittem majd lesz egy kis ideje. Vártam rá és mindent elnéztem neki, hiszen tudom két gyerek mellett nem könnyű.

Elkezdtünk megint levelezni, másik városban lakik, több száz kilométerre.

Többször leírtam neki, hol lakunk, mivel foglalkozom, mi van velem.

Szinte soha nem reagált arra, amit írok, csak magáról írt, gyerekekről írt, küldött fotókat. Elnéztem neki, hogy alig reagál arra amit írok.

Aztán az utolsó két levélnél betelt a pohár, mert amiket tucatszor leírtam, azokra kérdezett rá megint. Olyanra is amiről fotókat is küldtem.

Engem is le fognak itt hurrogni, de így nincsen értelme egy barátságnak.

“Ja, és el is mentél hozzá segíteni vagy csak telefonon meg a fosbukon zaklatod,”

Ha telefonom és Facebookon nem ér az illető, akkor majd nyilván nagyon fog örülni, ha átmegy segíteni.