Miért csinálja azt több közeli barátnőm is, hogy amikor panaszkodom, nem reagálnak?

Jó, kezdem úgy érezni, el se olvassátok, amit írok, csak megláttátok, hogy szeretek panaszkodni (igen, így van amúgy) és má elkönyveltetek a sztereotípiák alapján valamilyennek. Már a sztereotípiáknak válaszoltok és nem nekem.

A problémám akkor még egyszer:

Kifejezetten - olyan - emberekről - van - szó, akik maguk nagyon szeretnek nekem panaszkodni, szoktak is, sőt, élőben a szavamba szoktak vágni, annak érdekében, hogy tovább panaszkodhassanak.

Nos, EZEK az emberek szokták Messengeren ignorálni az irományaimat / hangüzeneteimet.

#12

Mondjuk ez igaz, ez önmagában is lehet indok.

Ugyanis sokszor én is ugyanezt érzem. :D

Ezzel mondasz valamit.

Bár lehetne bennük annyi, hogy észreveszik, hogy ők is ugyanúgy panaszkodnak. Meg hogy élőben az "és veled?" kérdésre 1 mondatot bírok kinyögni, majd ismét átveszik a szót.

#14

Konfliktuskerülő vagyok. Pedig...

Az a lány, akinél otthon veszekedések vannak, most is vagy 5-6 hónapig otthon lógatta a lábát. Ha találkozunk, legszívesebben amint kinyitja a száját, hogy de rossz neki otthon, de elköltözne, kiosztanám.

Egyébként 99%-ban én is azért beszélek a gondjaimról, hogy megkönnyebbüljek. Nem bántásból mondom, de ha nagyobb a gond, mások is olyan tanácsokat fognak adni, amit már vagy konkrétan próbáltam, vagy legalább gondoltam már rá. Plusz vannak a megoldhatatlan gondok, pl családi dolgok tipikusan. Harmadik kategória a valószínűleg meg fog oldódni, de időbe telik, addig is fáj és félek.

Viszont nem jó érzés magamban tartani és az ember együttérzésre vágyik.

Egyébként aki egyáltalán nem panaszkodik, annál hogyan kell elképzelni egy kettesben, tipikus kávé melletti beszélgetést, ha az élete is szóba kerül, hogy mi van vele?

Én megint feleslegesen tanulok, nem kellek sehova, lassan harmadik hónapja van 100 alatt a bevételem, nyilván emiatt anyagi gondok is vannak, családban is vannak problémák, stb. Ha csak a száraz tényeket mesélem el maganró, kb 70% negatívum.

Csak tippelek, hogy ez másnál sincs másképp.

Ha ennyire sok pozitívum van az életedben, szerintem a szerencsés 1/50-edhez tartozol.

Én mesélek a tanulmányaimról, amiket imádok, de úgy néz ki, fel kell adnom. Munkáról... Kegyelemből napi 4 órásat kaptam, amiből a 4 óra se jön össze. Mást tanulmányaimnak megfelelően nem találok. Arról, hogy nomád körülmények között élek. Arról, hogy Apum egészsége romlik, a pénzt szórja, rengeteget idegeskedik és ritkítanunk kellett a talikat, mert megjelentek köztünk a konfliktusok. Az én egészségem se tökéletes és egyre több az ijesztő tünet. A karácsony szörnyű volt a család hozzáállása miatt. Arról, hogy baráti körileg keresem a helyemet. De legalább igyekszem a sok tanulás mellett néha kimozdulni és sportolok is valamennyit.

Na ezt tudnám elmondani.

Amúgy nem tudom, de amikor kiegyensúlyozottabb időszakom volt, szívesen hallgattam mások életét (ami zömében legalább akkora trutyi volt, mint az enyém most). Szívesebben hallhattam, mint most.

Már akkor is inkább hallgatóság voltam, pedig akkor arányaiban több jót tudtam volna mondani!! Sőt!

De, a szerencsés csoporthoz tartozol.

Egy gyári munkát pl nem lehet annyira imádni, max ellenni vele. Ez csak példa, (még) nem én vagyok.

Család. A legtöbb ember nem kiegyensúlyozott családban él. Ez ennyi. Ha hurráoptomista akarnék lenni, igen, esetleg előadhatnám úgy, hogy Apám de lelkes volt Szenteste, de kellemes karácsonyi hangulat volt, 25-én meg nem viselkedtek sznob módjára a rokonaink, és keresztanyám nem panaszkodott egész este a hatalmas lakásban és a frissen vett háztartási gépek között, hogy nincs pénzük, nincs pénzük. De ez hazugság lenne.

Számomra kétségkívül pozitívum, hogy 11 hónapig nem lesz karácsony. Nem is szívesen beszélek róla, de ha egy barátnő megkérdezi, a tényeket fogom elmondani, a pohár félig van vízzel, hogy félig tele vagy üres, csak nyelvbotlás kérdése stílusban.

Ha valaki munkanélküli (mint én félig-meddig), azt máshogy nem lehet elmondani, mint: munkanélküli.

Ha valaki valamit lelkesen tanul, de nem tud vele elhelyezkedni és fel kell adnia, akkor ez a tény. Ennek jó oldala, ha szerette, amit tanult meg ha legalább addig reménykedett. Rossz oldala, hogy munka után sportolhatott, barátokkal lehetett volna, a sulikra sok pénz ment el és adott esetben, amíg szakmai interjúkra járt, elvállalhatott volna egy kasszás állást, így pénz is ment el. Szerintem káros és idegesítő dolog az előző száraz tényeknek vagy csak a pozitív, vagy csak a negatív oldalát nézni.

Egyébként szerintem rengeteg dolog se nem pozitív, se nem negatív, hanem csak úgy önmagában van. Létezik.