Miért csinálja azt több közeli barátnőm is, hogy amikor panaszkodom, nem reagálnak?
Huszonévesek vagyunk.
2-3 embernél is előfordul, hogy ha Messengeren leírom nekik a gondomat, vagy eltűnnek, vagy egész egyszerűen az adott üzenetre nem reagálnak, a többire igen. Élőben pedig szavamba vágnak / amint levegőt vennék, beszélni kezdenek - és az a vicc, hogy általában ez szintén panaszkodás, amit természetesen én is szívesen meghallgatnék (mert épp ez történt vele, ez van, jobb kibeszélni), csak jól esne, ha előtte ők is engem.
Egy hete olyan eset volt, hogy az egyik barátnőm bátorított, hogy Messengeres hangüzenetekben nyugodtan mondjam el a bánatomat. Elmondtam, csak a legapróbbra reagált, majd eltűnt. Pár óra múlva megírta,mi volt az dolga (ez eddig oké), de a hangüzikre akkor se reagált érdemben.
Olyan barátnőkről van szó, akik esetén (legalábbis elméletileg) érdekel minket, hogy mi van a másikkal, ha úgy van, dicsekszünk, ha úgy, akkor panaszkodunk. Ha éppen olyan élethelyzetben vannak, ők is rengeteget szoktam panaszkodni nekem, amit én igyekszek meghallgatni. Sőt, többnyire, azaz egy-két esetet leszámítva meg is hallgatom (nemcsak igyekszem).
válasza:Hu de ismeros!!!
A valaszt nem tudom, de ugyanebben a cipoben jarok en is.
Azt gondolom, hogy az emberek hihetetlenul egoistak lettek.
válasza: válasza: válasza:Az az igazság, hogy senki nem szereti azt az embert, aki folyamatosan csak panaszkodik. De mi ezt nem tudjuk a leírásodból, lehet, hogy egy konkrét dologról van szó - ebben az esetben csúnya dolog ennyire nem odafigyelni.
De ha minden nap depizel valamin, akkor érthető, hogy unják már.
Neked kell tudnod, melyik eset áll fenn.
#4
Én sokkal inkább szeretem a negatív embereket, mint az olyanokat, mint akikről a #2 írt.
A "pozitívságot" sokszor egyfajta "terrornak" érzem, a rideg tények figyelmen kívül hagyásának.
Igazság szerint a saját lelkierőmhöz képest rettentő nehéz élethelyzetben vagyok, így igen, lényegében folyton depizek. Illetve attól függ, mert ha épp elmondjuk, kinél mi a helyzet, akkor a tényeket mondom el, jelenleg pedig nem sok jó dolog történik vele.
Ugyanakkor a tisztánlátáshoz fontos tudni azt is, hogy ők is olyanok, hogy ha szép az élet, örülnek, de ha nehéz, akkor bizony sokat-sokat-sokat panaszkodnak.
Tehát alapvetően panaszkodós vagyok én is, DE éppúgy panaszkodósak ők is.
válasza:A negatív embereket te lehet, hogy szereted; általában mások nem nagyon.
A folyton panaszkodást meg a legtöbben kifejezetten rühellik. Szóval akkor ez lesz az ok.
válasza:Jó, de akkor ők akkor miért panaszkodhatnak folyton nekem?
Sok embernek vagyok a lelki szemetesládája, ami addig nem is lenne baj, amíg ők is meghallgatnak.
Aki tegnap nem reagált a negatívumra Facebook-on, de mellette a másik üzimre igen, ő tipikusan olyan, hogy a családjáról nagyon szeret beszélni (és igen, amikor nem mennek jól a dolgok, ez panaszkodás), szerintem napokat végig tudna beszélni a családjáról. Élőben rengetegszer vág a szavamba.
Aki a hangüzeneteket ignorálta, ő élőben jellemzően ugyanazt a pár témát hozza fel.
Nehéz a szakmája - mondjuk ezt megértem.
Otthon állandó a veszekedés, rengetegszer sír, van, hogy hetekig minden nap - ugyanakkor évente pár hónapot biztosan otthon van, nem dolgozik, mert épp besokkalt, a semmire felmondott és nem is keres állást
Szeretne új szakmát, de ő nem akar már tanulni. Úgy sportolna és étkezne egészségesen, de lusta
Ezeket hallgatom tőle, ő a szavamba ugyan nem vág, de fél mondatom után: "hát neki is nehéz" és mondja-mondja-mondja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!