Kicsit kellemetlenül érzem magam, de tényleg csak enyhén, emiatt pedig bűntudat-kezdeményem van. Legyen is?

Van egy barátom, nagyon régóta ismerem, kisikolás korunk óta. Persze az évek alatt nem voltunk mindig aktívan részei egymás életének. Amikor külön városban voltunk egyetemen, akkor szinte alig-alig találkoztunk. Az egész középiskolai időszakunkban közös társaságunk volt.

Az utóbbi másfél-két évben megint egy városba kerültünk, heti kétszer-háromszor jöttünk össze kártyázni, kocsmázni, xbox-ozni, stbstb.

Nagyon sokszor sírta el nekem magát, hogy 28 évesen még nincs barátnője, hogy most az egyik társkeresőn próbálkozik, de ott is csak szívatják a lányok. Tudjátok, idő után elmaradoznak a válaszüzenetek, megkérdezi, hogy mi a bajuk vele, de azt mondják, hogy semmi, nagyon szimpatikus, csak most nagyon sok a dolguk, aztán ezen a barátom három hétig idegeskedig, meg görcsöl, végül kiakad és leírja nekik, hogy "ennyebennye, ne szivass, ha nem akarsz találkozni, akkor mondjad". Mire a csajok írják neki, hogy ok, nem akarok találkozni.

Persze nem minden lánnyal jár így, jött már össze randija, találkozása, de nem lett egyikből sem második alkalom.

Elég streszes fajta, szedett antidepresszánst, jár pszichológushoz, pszichiáterhez is.

Egyszer egy este során elmesélte, hogy az öngyilkossággal meddig jutott(volt anyag, minden, tű is bent volt, csak nem "töltötte be" az véráramába.

A lényeg az, hogy én ezzel a helyzettel kezdeni semmit sem tudok, kevés vagyok hozzá. Amit mondok, meg sem hallgatja egyébként, de ennek örülök is, mert laikus vagyok az ilyesmiben, nem szeretnék hülységet mondani neki.

Tehát a lényeg - és bocsássatok meg nekem, hogy ilyen hosszúra sikeredett - van orvosa, ezen kívül családja is(akik persze tudnak a dolgairól és segítik), én a hétvégén nem szóltam neki, amikor kimozdultunk este. Mert folyamatosan lehúz, elszívja az energiám, én nem akarok estéken át csak női viselkedésformákat tárgyalni(negatíva formában). Ő nem egy egyszerű eset, nekem ehhez se szaktudásom, se eszem nincs.

Nem tudok a barátjaként mellette maradni. Valószínű az érzelmi intelligenciám, empátián a nullát közelíti(mondták már). De kezdem úgy érezni, hogy gonosz vagyok.

27f