Hogyan barátkozzak, hogyha a legtöbb ember ijesztőnek tartja a racionálisságomat? (18)

Nos, miután kaptam néhány intelligens hangvételű privát üzenetet, gondoltam, én, az önelégült majom - a felsorakoztatott káromkodásokat nem teszem inkább a magamévá, mert ha már arrogáns vagyok, legalább primitív és közönséges ne legyek, azt nagyobb szégyennek tartom - visszatérek a kérdéshez, és az állapotokat illetően nem ért szemernyi meglepetés se.

Elsősorban;

A kulturált hangnemű válaszolóknak köszönöm a válaszokat! Ez alatt pedig nem csak azokra gondolok, akik a kialakuló hisztiben - mert ezt a valamit nem nevezném jó szívvel vitának az objektív érvek hiányában - a pártomra álltak, hanem azokra is, akik ÉRTELMES hangnemben fejezték ki, hogy szerintük mi lehet a probléma velem.

Másodsorban;

Akik visszaugorva a törzsfejlődési vonalon a neandervölgyiekhez kezdtek el pattogni, ezáltal érvényre juttatni, hogy ők milyen menő gyerekek, amiért szembeszállnak velem, a példában említett tuskóval, pusztán csak szánalmat képesek bennem ébreszteni;

Ha nem vettétek volna észre, 100%-ban azt tettétek, amit a hozzászólásomban előre vetítettem, megjósoltam - ízlés szerint lehet választani. Az pedig kimondottan nevetséges, hogy erre még büszkék is vagytok, mintha az elmés riposztjaitokkal, hogy odavágtatok volna, hogy túljártatok volna az eszemen. Megjegyzem, minimális érzelmi reakciót se sikerült kiváltania, hogy mennyire röhögtök jót. Még attól eltekintve is, hogy a helyzet megint csak észszerű kiértékelése... mennyire nem jött össze.

Senkinek sem jutott el az agyáig a felismerés, hogy aki a tisztán látás végett további kérdést tett fel, vagy csak szimplán, és hangsúlyozom INTELLIGENS hangvételben a tudtomra adta, hogy a stílusommal van baja, annak nem támadtam neki, illetve annak normális hangnemben válaszoltam? Senkinek sem tűnt fel, hogy az a valóban lekezelő tónusú felelet egy olyan személynek szólt, aki már eleve ugyancsak lekezelően és kötekedően nyitott felém? Nem kapcsolódtak a villanykörték a fejekben, tényleg?

Ez pedig nem bunkóság, hanem egyszerű fair play. Aki velem élből tuskó csak azért, mert baja van saját magával, és olyan gyenge jellem, hogy másra vetíti ki, azzal minek jópofizzak, minek udvariaskodjak, minek tűrjem kedvesen és belátóan a magatartását? Tudom, hogy már óvodás kortól azt verik a magyar emberek fejébe, hogy ha valaki beléjük rúg, akkor öleljék meg, vagy legalábbis köszönjék meg, de attól még abszurd ez a viselkedés. Ez vezet a sok, elnyomott birka társadalmi szintű termeléséhez, akik csak évszázadok óta panaszkodni képesek, hogy milyen rossz nekik, hogy mindenki bántja őket, de amikor ki kéne nyitni ez ellen a szájakat, tettlegesen mozdulni kéne, akkor hallgatnak és egy helyben állnak. Aki NORMÁLISAN szól hozzám, ahhoz én is normálisan szólok, viszont aki belém rúg, annak visszarúgok egy nagyobbat.

Az előbb felvázolt szituáció, előbb felvázolt gondolatmenet szerintem nincs annyira bonyolult, hogy ne lehessen külön útmutató nélkül is felfogni abban az esetben, hogyha valaki használja a fejét, és értelmezi a leírtakat, nem pedig felpaprikázott önérzettől vezérelve megy a feje és a sértettsége után, csak fél mondatokat értelmezve, a maradékot pedig egyéni szájíz szerint kiszínezve.

Harmadsorban;

Tisztában vagyok vele, hogy az átlagosnál, pláne a korosztályomhoz képest modorosabb a stílusom. De ebben nincs semmi erőlködés, nálam ez a fogalmazási stílus jön természetesen, könnyedén. Ilyen vagyok. Így beszélek a valóságban is. (Másrészről pedig azért IS beszélek ennyire aprólékosan, mert van bennem aspergeres hajlam.) Hasonló, tömeghisztériás szituációkban vádoltak már vele, hogy "igen, biztos direkt válogatok össze minél bonyolultabb kifejezéseket és fogalmazok minél körülményesebben, hogy okosabbnak tűnjek, és ez mennyire kínos", de ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, minimálisan se tud érdekelni mások véleménye, ennélfogva minimális késztetést se érzek rá, hogy igazoljam önmagamat vagy az intelligenciámat mások előtt.

Tényként közölve pedig, elismert hazai írók kedvelik és osztják meg a műveikről írt értékeléseimet, köszönik meg őket nekem, tehát a mondatépítésem mégse lehet annyira gyalázatos és iskolázatlan, mint ahogy arra néhányan utaltak. Most szánt szándékkal leszek arrogáns: az igazán nem az én hibám, hogy a leghevesebb közléskényszerrel rendelkezőknek az ingerküszöbét meghaladja az értelmezésük. Ugyancsak íróktól kaptam visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy szeretik olvasni a szövegeimet, ellenben a nagyon hosszú és sokszorosan összetett mondataimnak - a helyességük ellenére is - nem egyszer többször neki kell futniuk, hogy biztosan tudják értelmezni. Fáradtan pedig egyáltalán nem is megy.

Ez pedig megint csak nem önigazolás, csak egy félreértés tisztázása. Az lenne önigazolás és felvágás, ha felsorolnám, hogy milyen végzettségű és pozíciójú emberek méltatták már a fogalmazási készségemet.

Negyedsorban;

Ez valóban csak szőrszálhasogatás már, de miért ne? Én is kaptam egy vagonnal, mikor külön nyomatékosítottam, hogy teljes az életem spamek nélkül is. :D Tehát elég visszásnak érzékelem, hogy jórészt olyan felhasználók kérdőjelezik meg az észbeli adottságaimat, akik még azt se képesek értelmezni, hogy a hozzászólások melletti visszajelzés ikonoknak mi a funkciójuk. Ezek nem "like" és "dislike", "egyetértek" és "nem értek egyet" jelek, mint a facebook-on, hanem arra vonatkozóan adnak visszajelzést, hogy a válasz a kérdés szempontjából hasznos-e, vagy sem. Arra, hogy a válaszoló arra válaszolt, amit a kérdező kérdezett, vagy sem. Nem arra, hogy mennyire tartod jópofának a feleletet, mennyire fújsz vele egy követ. Hanem, hogy mennyire hasznos.

Egyszerű példa:

Ha odamész valakihez, és megkérdezed tőle, hogy meg tudná-e mondani, hány óra van, majd felel egy igent, és faképnél hagy, az a kérdező szándékai szempontjából egy NEM HASZNOS válasz.

Ugyanis a szövegkörnyezetben nyilvánvalóan érthető, hogy nem szó szerint érti a szavakat, pusztán egy udvarias megfogalmazási formulába csomagolja a kérdését. Attól függetlenül, hogy a példában emlegetett válasz elmés, szórakoztató, és a facebookon like-ot kapna, nem hasznos, tehát ezen a felületen nem zöld kéz jár érte, hanem piros.

Aki egy ilyen egyszerű objektív kiértékelés megértésére, alkalmazására sem képes, az nem tudom, mégis milyen indíttatásból áll le osztani az észt, előlépni az igazság és a jó érzés bajnokává a csúnya, felsőbbrendűséggel teli ellenséggel szemben. Mikor nyilvánvaló, hogy mind a szövegértelmezéssel, mind az objektív véleményalkotással komoly gondjai vannak. Ehhez is kell azért arc, szerencsére ekkorával még nem rendelkezek.

Utószóként pedig tájékoztatásul közlöm, hogy nő vagyok, szóval a felhozott szidalmazó jelzők egy része biológiailag problémás...

Most pedig jöhetnek a kövek, állok elébe. Nem kergetek idealista illúziókat arra vonatkozóan, hogy akinek korábban csak arra volt esze, hogy megpróbáljon belegyalogolni az érzékeny kis lelkembe, annak a fentebbi sorok megváltják a gondolatvilágát. Fárasztó a megerősítési torzításra alapozott kinyilatkoztatás és az érzelmi alapú, vak köpködés, de hát ilyenek az emberek. A továbbiakban is csak arra a vékonyka, értelmes rétegre tudok számítani, akik civilizált keretek között szóltak itt is és üzenetben is.

"Hát persze. De akkor miért nem hagytad szó nélkül? Pláne minek ez a kisregény, csak hogy bizonygasd, téged mennyire nem érdekel senki? Elvesztetted a “racionalisságodat”..."

1.) Azért, mert én még egy olyan elfajzott, párhuzamos világban élek, ahol bunkóságnak tartják azt, hogyha nem válaszolsz annak, aki időt és energiát fektet abba, hogy hozzád szóljon, hogy foglalkozzon a segítségkéréseddel. A magyar mentalitásnak tisztában vagyok vele, hogy ez is idegen.

2.)Illetőleg azért, mert nem bírom tolerálni az ostobaságot és a rossz szövegértést, pláne ha mindehhez nagy pofa is társul.

3:) Ezen túl mertem feltételezni, hogy nem csak frusztrált kis görcsök járnak ide, ezért érkezhetnek normális válaszok is, hogyha sikerül eloszlatnom a banális félreértéseket. Viszont erősen úgy fest, nem tudok olyan mélységben szájbarágósan fogalmazni, hogy megértés szülessen belőle.

De látom, még mindig nem sikerült felfognod azt az apróságot, hogy MÁSOK MONDJÁK RÁM, HOGY RACIONÁLIS VAGYOK. Nem én szopom ki a kisujjamból, mert jól hangzik.

Ui: Igen, megint válaszoltam. Nem azért, mert egy ilyen unintelligens társaság miatt - tisztelet a kivételnek - telesírom a párnámat, hanem mert kétszámjegyű IQ felett evidens, hogy ha kérdeznek valakit, az válaszol rá.

"(Azt viszont már fiúként írom – ne haragudj, ha megbántalak ezzel – hogy sok fiú a fiúkban keresi a racionális gondolkodásmódot, a nőkben inkább az élet érzelmi kiegészítését igyekeznek felfedezni. Lehet, hogy ez is probléma lehet egy szituációnál [bár tudom, hogy léteznek intelligens nők is.])"

Ezek szerint maradok aszociális remete...