Használ még valaki orsós magnót, kazettás decket és (bakelit)lemezjátszót zenehallgatásra?

A nagyszüleimtől maradtak bakelit lemezek, de nem tudom lejátszani őket.

Marad az internet

Nekem van két Aiwa F220-as és egy Sony kazettás magnóm, egy Toshiba és egy Philips rádiósmagnóm, egy Philips, egy Sharp, egy Pioneer és egy régi Supraphon lemezjátszóm. Az utóbbin a 33 1/3 és 45 mellett van 78-as és 16-os fordulatszám is, kristályhangszedős és mono. Van sok kazettám és lemezem, az utóbbiak közül van jó néhány, amelyik még az 1950-es évekből való mono. Az az igazság, hogy már elég régen hallgattam róluk zenét. Van még egy Akai GX4000-es orsós magnóm is, ezt egy ismerőstől kaptam, ahhoz csak néhány szalag van. Ezenkívül több elektroncsöves rádióm is van. Szóval éljen az analóg hangtechnika! Annak még volt egyfajta varázsa. Amikor bekapcsolsz egy elektroncsöves rádiót, szép látvány, ahogy felizzanak a csövek katódjai, utána mintegy életre kel a zene. Egy régi rádió eleve sokkal szebb volt, mint a mai kacatok. Például egy ilyenem is van:

[link]

Összehasonlítva egy mai ócska műanyagdobozos vacakkal, vajon melyik a szebb? Ezeknek még volt, van és lesz is értéke, a mai ócskaságokat nemigen fogja senki gyűjteni.

Retró hifi gyűjtő vagyok.

47 db szalagos magnóm van.(Többnyire Akai, Tandberg, Pioneer, Revox, Dokorder, Sony, Teac gyártmányúak).

74 db kazettás deckem van. (Nakamichi, Sony, Pioneer, Yamaha, Onkyo, Teac, Tandberg és Revox gyártmányok).

31 db analóg lemezjátszóm van. (Micro Seiki, Thorens, Pioneer, Yamaha, Garrard, de van Audiomeca is). Mindegyiken komolyabb hangszedő van, vannak külön mono hangszedőim is.

Mindegyik hibátlan állapotban van, műszakilag és esztétikailag is.

Hallgatok is analóg zenét rendszeresen. 1157 db vinyl lemezem van, kb. 120 db magnószalagom (ebből 18 db gyári műsoros). Kazettám is sok van, pontosan 133 db műsoros (rock, country, jazz), 84 db olyan króm/ferrokróm/metál kazetta amire felvettem zenét, valamint 43 db bontatlan üres kazetta.

Igazából az esetek 90%-ban analóg módon hallgatok zenét. CD-t, SACD-t, Flac-et ritkán. (Pedig van 24 db CD-lejátszóm is, tehát lenne mivel)

Az analógnak van egy sajátos feelingje. Nem állítom, hogy az analóg mindenképpen szebben szól, mint a digitális formátum. Viszont feltenni egy lemezt a lemezjátszóra, vagy befűzni egy szalagot az orsós magnóba, az teljesen más élmény, mint egy spotify-ról elindítani egy fájlt egy kattintással.

"Éljen a fejlődés. Kivéve magnetofon ügyben, a kazetta az úgy szól, mint a régi nagy rádió paplannal letakarva. A szalagos volt a minőség."

Azért ez nem egészen így van. Voltak csúcsminőségű kazettás deckek is (pl: Nakamichi Dragon), amik Type IV-es (metal) kazettával simám szebben szólt, mint például egy Akai GX-4000D szalagos. Tudom mert nekem van Nakamichi Dragon és Akai GX-4000D készülékem is. Aztán akkor még meg sem lettek említve a Dragonnál jobb kazettás deckek (mint pl: Revox B215, Tandberg TCD-3014 vagy a Nakamichi 1000ZXL)!

Ha viszont már a komolyabb szalagos magnókkal (pl: Otari MX-5050 vagy a komolyabb Revoxok, Akai GX-747, Pioneer RT-909...stb.) hasonlítjuk össze a legjobb kazettás deckeket, akkor igen, a szalagos magnók jobbak, mint a kazettás deckek.

Jobban biztosan nem szól maga a hordozó, de ízlésesebben kénytelen szólni a szigorú fizikai korlátok miatt, sokkal értelmesebben kell tologatni a potikat, meg azért a szakmai nyomás is nagy, hogy full analóg láncon, abból is a legendásabbakon átszaladjon az anyag részleteiben is és egészében is, lehetőség szerint. A digitális formátum sokkal megbocsátóbb, ott csak tartani kell egy peak levelt, amiben viszont sokkal kevésbé megbocsátó, mint az analóg formátum: ott lehetett pici túllövésekkel kicsit gazdagabb megszólalásúvá tenni a tranzienseket, kicsit emberesebbé vagy pont keményebbé tenni a basszusokat, ma ezt elég zabás matematikai modellekkel sikerül megközelíteni digitális oldalon, és nem is szívesen bíbelődnek vele a praktikum és gyorsaság hívei. Legalábbis többnyire, a mai, kommerszebb stílusokban, hacsak nem stílusjegy bizonyos típusú analóg megnyilvánulás, nem bonyolítják az életet fizikai modellezős holmikkal, meg analóg láncon ("kisvasút", ahogy drága Sellyei Tomi hívta mindig) átküldögetéssel, hacsak nem tényleg, komolyan indokolt és szükséges. Vinilre dolgozás egyértelműen ilyen, és azért ha jót akarsz kiadni a kezedből, akkor nincs nagy döntéshelyzet, bármilyen analóg hordozóra is kerül a végeredmény.

A legállatabb, amikor a koncepció szerves része, hogy analógra dolgozol, és abból lesz CD, ami azon szólal meg. Zajszinttel, kis jelalakformálással, nem kevés nonlinearitással, kompromisszumos frekvenciamenettel és fura tranziensválasszal együtt. Nem mernék megesküdni rá, de talán a Chemical Brothers tolt olyat, hogy rendesen magnókazettáról visszasamplingeltek sávokat, csak mert újra egy jó meleg analóg lett az egyébként is brutál analógok digitális úton mixelhetőre szelidített változata.