Mire jó az impedencia a fülhallgatónál ?

Morzsi007

Amit a 13-as válaszodban írtál azzal egyetértek. Ágoston Lajos: „Audiofil erősítők építése” című könyvének második kötetében van egy fejhallgató teszt. Ott is azt írják, hogy az igazán jó minőségű fejhallgatók 400-600Ω-osak.

„magas impedancia is szólhat jól. Az utóbbihoz nagyobb teljesítményű erősítő kell.”

Ez egy kis pontosításra szorul. A nagyobb impedanciájú fejhallgatóhoz – ha annak a teljesítménye azonos az alacsony impedanciájúval – nem nagyobb teljesítményű, hanem nagyobb kimeneti feszültségű erősítő szükséges.

Kérdező, én igazából egyiket sem venném meg, mert a fejhallgatókat előnyben részesítem a fülhallgatókkal szemben. Ezzel nem lebeszélni akarlak róla, tudod kinek ez, kinek az tetszik jobban. A minőséget pedig a teljes rendszer együttesen határozza meg. Szerintem is egy 100 ezer körüli fülhallgató már megérdemel egy tisztességes meghajtást.

Kissé jobban rálátóként pontosítanék: a DAC legyen valami precízebbként ismert, nem gond az se, ha nem kérik meg az árát annyira. Ilyen 10k körül van komplett áramkörként az a DAC, aminél kb nem kell jobb, vakteszten csupa ünnepelt hangmérnökön se fog szignifikáns különbségeket mutatni a legcsodásabb hanganyagokkal se, ha az analóg lánc és a lehallgatás is illően kifogástalan.

A hangszóró hibái mindent elfednek a legtöbb esetben. Milliókat költesz csak az istenverte elektromechanikai átalakítóidra, és még mindig legalább százszoros mértékű kócokat dob a jelhez, csak mert ő levegőt mozgat valamilyen alakú membránnal, aminek valamilyen felfüggesztése van, valamilyen tömege van, valamekkora kagyló van mögötte, valamilyen fülszerkezeted van neked is, nagyobb hangerőn a levegő nonlinearitásai is hozzájönnek, ésatöbbi ésatöbbi.

Persze nem ennyire szomorú a helyzet a valóságban, mivel a füled ugyanakkora, ha nem nagyobb hibákat bevisz csak a mechanikus részben, amiket gyönyörűen megtanult a neurális feldolgozásod visszaalakítani egyfajta jól használható igazsággá. Gyönyörűen, tehát nem biztos, hogy következetesen használható módon. Hangmérnökök tömegei ezt tanulják szinte életen át, hogy a saját hallásuk mikor kezdi félrevezetni őket és hogyan. Alapvetés, hogy 15 perc alig hangos anyag rendesen elfárasztja a fület, utána minden vagy unalmas, vagy jó, függően attól, hogy mennyire okosan eltúlzott a 110-120Hz körül domborodó basszus, viccen kívül.

Az állításom persze nem az, hogy nincs igazság (báár...), hanem hogy nagyon jól megvagyunk mi a hibáknak azzal a halmazával, ami ízlésesen naturális. Ennek tükrében a DAC és holdudvara is akkor okés, ha digitális oldalon pontos az órajel, stabilak a szintek, elég nagy a felbontás, analóg oldalon pedig a szükséges aluláteresztő szűrő nem zavar szét mindent, ami kicsit is kapcsolatos a fázissal, főleg nem oldalanként összevissza. Paradox módon a 96kbps környéki mp3 teszt tud nagy különbségeket mutatni, főleg ha csak a két oldal különbségét (M/S processing S sávja) hallgatod. Nagyfelbontású veszteségmentessel pedig jócskán túllő a célon, már csak spórolós előfokkal, hangszínszabályzóval és a végfok satnya tápjával lehet elvenni ebből, ha egyébként a hangsugárzóid vagy fejhallgatóid nem viszik túlzásba az elszínezéseiket, azok is lágyak (frekvencia- és fázismeneten ellapultabbak), tetszetősek, a hallóközpontnak rutinfeladatot jelent pikkpakk ráállni.

Nyilván említést kell tennünk arról is, hogy mit vársz, mit hiszel, mit gondolsz közben. Egy szép, kezelt szoba egy ízléses, drága cuccal, ami egyébként tetszősen szól, tud olyat csinálni, hogy bármilyen tökéletes lánc és fejhallgató élményt überel, és nem a teljes szeparáció a sztereóképben a legnagyobb gond, hanem tényleg csak jobb, és kész. A látványvilág, a tudásod róla, az érzéseid, nagyon megszabják, mit hallasz. És tényleges élmény, valóság, igazság ott és akkor, amit hallasz. Nagyon jelentős komponense a felszerelésnek az ember.

Ezért is gondolom azt, hogy amíg a mechanika (hangszóró, reflexiók, levegő nonlinearitása, létszámfüggő diffúziók és elnyelések a hangtérben, stb) nem szól bele a választásba, addig minden jó, ami olyan erős közepes, hogy ember nem akar jobbat. Kivéve persze azokat, akik tényleg kezelték és hangolták a szobát, aztán emberöltők vagyonát költötték csak arra, hogy semmilyen hanganyagon ne lehessen a legkisebb (tapasztalható) anomália. Nem biztos, hogy megéri, de ott már lehet agyalni olyanokon, hogy ne csak emberes legyen a tápellátás, hanem részegységenként külön, meg hogy ne fiszfasz kábeleket építsünk sehova, hanem becsületes ötvözetekből bőven eleget, csekély szórt kapacitással és indukcióval. Persze ezek inkább már csak azért, hogy ne kelljen azt gondolnod, hogy bármi baj lehet, de nem is ez a tétel az ésszerűséget nem teljesen mellőző költekezés esetén.

Elkalandoztam, a lényeg annyi, hogy se egy jó DAC, se egy jóként számontartott erősítőlánc nem fog csalódást okozni a számodra minden szempontból szerethető, nem igazán entry level fejhallgatóval se. Ergo arra nagyokat költekezni a fejes rovására szerintem igazán úri móka, legalábbis a kerethez képest.

Munkahelyen nem tudsz annyira a részletekre figyelni, inkább háttérzeneként funkcionál a zenehallgatás. Ehhez elég lenne egy olcsóbb füles is és elegendő a gyári lightning adapter. 😁

#22

Szépen leírtad a dolgokat.

Én a felvétel minőségén szoktam agyalni, vagyis sokan törekednek arra, hogy minden patent legyen a rendszerükbe,

millió feletti egységek, szűrők, komoly kábelek stb, de mi van ha a mikrofon, amivel rögzítették a felvételt az volt a szűk keresztmetszet, ezután még szerkesztik, vágják a hanganyagot, ami minőség, részletvesztéssel jár. A másik, mikor többszázezres tápkábelt használnak, de azzal nem foglalkozik, hogy a konnenktorig milyen minőségű vezetéken jut el az áram a villanyóraszekrénytől. Még egy dolog ami számomra fura, mikor régebbi zenét DSD formátumba megcsinálnak, ezt a formátumot nem lehet szerkeszteni, addig konvertálni kell, ami szintén veszteséggel jár.

Van egy határ, ami felett már komoly képzelet erő szükséges, hogy halld a különbséget, meg hát kinek mi tetszik. Mindenkinek más az ízlése és minden eszköz hangja más, így szokni kell a hangjukat, mert elsőre nem olyan lesz, mint gondolnánk szinte semmi, csak majdnem.

#23 efölött szépen sikerült elsiklanom :)

#24 Azok a Neumann mikrofonok azért egész jók darabonként többmillióért, amiket jól eltalált koncerttermekben kipakolnak egy-egy valódi jó felvétel kedvéért. Inkább azt látom érdekes csavarnak felvétel oldalon, hogy mindenki fejében az van, hogy minél állatabbul szóljon, és jól ismert, kivédhetetlen természeti jelenségeket (pl mikrofon távolsága mint hangszínszabályzó ÉS reverb arány szabályzás, változó távolságokkal létraszűrő effektusok a mikrofonsávok közt, stb stb) kezelnek úgy, hogy a végeredmény minél nagyobb örömmel legyen FOGYASZTHATÓ.

Semmi nem tilos persze, és senkinek nem kell elszámolnia ilyenekkel, hogy miért rak pingpong delayt A#-ra hangolva, észrevehetetlenül halkan hozzákeverve a csellószekcióhoz, mert egyedül az számít, hogy domborodjanak a részletek, élőnek és lélegzőnek hasson. Erre a mikrofon nem képes egyedül, igen gyakorlott hangmérnöki munka hozza ténylegesen művészien SZÉP szintre a komplett produkciót, a korábban rajta dolgozók szándékaival összhangban, a piaci megfelelés érdekében.

Ne haragudj, hogy elszomorítom a "beragadásodat", de azért megfelelő vigasz talán, hogy még a kockának látszó hangos arc is belevaló művészetet ad hozzá, amit szintén jobb megtisztelni olyan cuccal, amin megszólalhat az elképzelései szerint. :)

#21

“Ez egy kis pontosításra szorul. A nagyobb impedanciájú fejhallgatóhoz – ha annak a teljesítménye azonos az alacsony impedanciájúval – nem nagyobb teljesítményű, hanem nagyobb kimeneti feszültségű erősítő szükséges.”

Javíts ki, ha tévedek, de magasabb kimeneti feszültség, magasabb teljesítményt eredményez. 🙂

„magasabb kimeneti feszültség, magasabb teljesítményt eredményez.”

Igen, ha az impedancia azonos. Te viszont így írtad: „magas impedancia is szólhat jól. Az utóbbihoz nagyobb teljesítményű erősítő kell.”

A kis és nagy impedanciájú fejhallgatón azonos teljesítmény eléréséhez nem nagyobb teljesítményű erősítő, hanem nagyobb kimeneti feszültségű erősítő kell.

A kimeneti teljesítmény:

Pki=Uki1²/Z1

Pki=Uki2²/Z2

Például: Pki=0,1W, Z1=8Ω, Z2=32Ω

A kimeneti feszültségek:

Uki1=√(Pki·Z1)=√(0,1·8)=0,89V

Uki2=√(Pki·Z2)=√(0,1·32)=1,79V

Azonos teljesítményhez nagyobb impedanciájú fejhallgató esetén nagyobb kimeneti feszültség szükséges.

Érthető.

Én abból indultam, ki, hogy általában az erősítő teljesítménye van megadva bizonyos impedancia mellett. Ahogy növeljük az impedanciát, úgy csökken a teljesítménye az erősítőnek.