Ha kb. 40 evvel ezelott mar lettek valna elektronikus kutyuk akkor az idosebb generacio is feszt azokon logott volna?

Nem szeretem az ilyen kérdéseket, mert mindig vitázás és össze-vissza lepontozás a vége.

Hosszú lesz, előre szólok :)

40 éve is voltak már kütyük, számítógépek, csak akkor még nem ilyen olcsón és mennyiségben. Pl Commodore 64 akkor vált ismertté, mint munkagép....

De ha lettek volna olyan kütyük (és gyors, olcsó internet) mint most, biztos lehetsz abban, hogy akkor is lettek volna olyan fiatalok, akik a világhálón élték volna az életük.

Hogy mitől volt jobb az akkori világ, mint a mai? Nem jobb, hanem másmilyen volt. Nagyobb volt magánszféra. Ha hülyeséget csináltál, akkor csak a családod tudta, nem az egész facebook közösséged :)

A szülő, amikor régen elengedte a gyereket egyedül a haverhoz, osztálytárshoz, kirándulásra...., bízott benne, hogy okos lesz, jól tanította. Nem volt mobil, hogy naponta 60x ellenőrizhesse hol is van, egyszerűen csak bízott benne, hogy megfelelően nevelte (Nem is igen tehetett mást). Ha a gyerek meg nagyon rossz volt, akkor el sem engedték sehová, hogy ne égesse magát és a szüleit...

A vezetékes telefon is akkoriban lett annyira olcsó, hogy elérhető lett végre a családoknak is. Az a korszak teljesen más alapokon működött, mint ma. Az akkori lányok is sokat telefonáltak, csak akkor nem a wc-n, balkonon, útközben beszélgettek (vagy kávézóban egymással szemben ülve egy hang nélkül a messengeren dumáltak, hogy más ne hallja), hanem max a szobájukban, mert addig ért el a telefon zsinórja.

Nem volt lehetőség semmit sem venni interneten, mert még az sem volt otthon. Akkoriban örülni lehetett annak is, ha a pult alól kapsz banánt a gyereknek.... Ha régen akartál valamit írni egy barátodnak,gotál tollat papírt, leírtad, borítékot megcímeztes és elmentél a postára feladni. Ma beírod az email címet, megírod a levelet és küldés gomb. Vagy csak rákattintasz a névjegyek között az elmentett névre, és már chatelsz, vagy beszélgetsz :)

Ha a gyerek (Pl. én) unatkozott, volt legó, könyv, haverok, foci, csipogó játék ( kis kezdetleges kütyü ), ezekkel is le tudta foglalni magát.

Ha a gyerek nagyon unatkozott, lehetett menni a konyhába segíteni, kóstolgatni, udvart seperni, stb...

A társasjátékok még műanyagból és fából készültek, amikkel akár egész nap lehetett játszani, nem csak 3 "meccset", mint a mai papírból készültekkel.

Barátokkal, haverokkal osztálytársakkal együtt, sokszor egész nap fociztunk, fürödtünk, kártyáztunk, mindig másnál. Naponta elmentünk egymáshoz, meglátogatni valakit, nem egy "helló, hogy vagy" üzenettel kezdtük az ágyból a beszélgetést telefonon keresztül, mint most.

Mai világ más, mint a régi: Most a fiatalok sokszor űgy játszanak egymással, hogy mindketten otthon, a saját szobájukban ülnek és CS,Go- val ölik az orosz "cheat" mániás emberek avatárjait.

Lehet, hogy elfoglalják magukat, de ebből a szülő mit is lát? Annyit, hogy egész nap vagy a telefont nyomkodja, vagy számítógép előtt ül. Ha kérdez valamit, max Miva' a válasz elsőre, vagy ismételheti meg többször is a kérdést, mire jön valami válasz...

Ha kellene valamit segíteni, mondjuk kivinni a szennyest a szobából, akkor "még mecss közben vagyok" általában a válasz (fél óra múlva még mindig nem ér rá, mert hosszúra nyúlt a meccs.....). Ebédkor gyorsan eszik, aztán vissza a géphez...

Sarkított leírás, tudom. De nem is azért írtam, hogy piszkálódjak, csak próbáltam kicsit szemlélteni a mai és a 40 évvel ezelőtti lehetőségeket, mert talán így jobban megfigyelhető a változás ( vagy annak hiánya).

"Fogtál tollat, papírt" + "Megcímezted"

elnézést :)

Egyébként mindig voltak és lesznek is ilyen savanyú boomerek. Emlékszem, kisiskolás koromban amiatt szidták a fiatal tiniket, mert a televízió képernyőjére voltak ragadva. (2000-es évek eleje.) Anyám történeteiben a nagyszüleim a vezetékes telefon kisajátítását barátnőkkel való csevegésre szidták folyton. (90-es évek eleje) Apukám a diszkóba járt folyton, ami nem tetszett otthon, illetve amikor vett egy szakadt, használt Mercit. (79/80 fordulója, vidék - amikor a mélyszegény, elmaradott faluból távolsági busszal jártak ki az emberek, vagy gyalog a városba, ha nem volt más). Olvastam olyan regényt is, amiben 20. század fordulóján az idősek arra panaszkodnak, hogy a “mai fiatalok” túl hangosan hallgatják a gramofont....

Nem azt mondom, hogy nincsen árnyoldala annak, amiben most élünk. De ez a nosztalgia hullám, ami kritikálatlanul megszépít mindent, amit 20 éve még szidott az akkori idősebb szülő/nagyszülő generáció, ez brutális.

" jo dolog a technika, amig tulzasba nem visszuk"

Sajnos sok olyan pszichikai alkat van, akik egyszerűen függőség-hajlamosak. Pszichikai függőségre gondolok.

Csak régen kevesebb olyan lehetőség volt, ami ehhez elég tág teret is tud adni.

Például bélyeggyűjtés-fanatikus azért ritka, aki szinte minden más tevékenységét nullára redukálja ezen felül.

De ma a közösségi média, az internet, a számítógépes játékok stb. nagyon tarka és változatos lehetőségeket adnak, istenigazából a megunás lehetősége nélkül, mert mindig van friss tartalom.

Szóval szerintem nem az emberek lettek mások, egyszerűen csak a lehetséges utak a "rosszul csinálásra" nagyon bővültek és vonzóak lettek, meg egyben nagyrészt olyan dolgok, amiket szükségszerűen rendeltetésszerűen használsz is, nem tudod totál ignorálni.

Most csak az nem lesz függője, aki képes kontrollálni a használatát, régen meg nagyobb eséllyel voltak elkerülhetőek a hasonló kísértések.