Szüksége van egy 13 évesnek telefonra?

“38 éves vagyok, 17 évesen kaptam az első telefonomat, és furamód addig is teljesen jól életben tudtunk maradni.”

Talán mert akkoriban nem volt ilyen széles körben elterjedt és megfizethető, mint most. Senkit nem érdekel mi volt 20 éve. Mosógép sem létezett mindig, mégsem a pataknál mosunk. Haladni kell a korral.

“Nem nevelnék agyatlan zombit a gyerekemből, én sem vagyok az. Semmi szükség okostelefonra.”

Dehogynem vagy az. És sajnálom a gyerekedet, hogy ilyen korlátolt, maradi anyja van. Egy okostelefon nemcsak netezésre alkalmas, de ezt egyeseknek kár is részletezni.

Attól is függ, hogy milyen környezetben (iskolai, baráti) mozog. Ha az osztályban szinte mindenkinek van telefonja, és a közösségi élet jelentős része viberen, telegramon, snapchaten folyik, akkor jogosan érzi magát kirekesztettnek, ami ebben a korban hatalmas trauma (most tegyük félre azt a kérdést, jó-e, ha áttevődik az online térbe a közösségi élet - szerintem nem -, a kérdés az, ha így van, akkor kell-e hozzá alkalmazkodni).

Ha azért marad ki sokmindenből, mert nincs telefonja, akkor én vennék neki, viszont mindenképpen hosszan elbeszélgetnék vele a veszélyekről, és valamilyen szinten a parental control-t is bekapcsolnám. Nyilván megbeszélném vele, hogy őt féltem, és megnyugtatnám, hogy nem fogok beleolvasni soha az üzeneteibe, de megkérném, hogy ha bármi nyomasztja, vagy csak rossz érzés fogja el, akkor szóljon.

14-es... "Netezni számítógépen kell, nem ilyen vackon, amitől kifolyik az ember szeme."

Atyaég, te sem a legélesebb kés vagy a fiókban, és akkor finoman fogalmaztam...