Mi a véleményetek?

Érdekes kérdés ez, onnantól kezdve, hogy egy PS effekt kiválasztása vajon nyilvánítható-e egyéni stílusnak. :)

Aztán egy év múlva már jön a másik oldalról a pofon, mikor egyszer csak azt olvassa a barátaitól/konkurrenciától, hogy nem képes megújulni, mindig ugyanazt ismétli... Mert azért ebben a világban a kreativitás meg hasonló kifejezések a bálványok. :)

Mitől profi a profi, ezt a gumicsontot szerintem csak fotós témákban rágják kb 2000 óta, mióta elterjedt a netes beszélgetés. :) Szerintem végtelen erőfeszítés befektetése után sem fogja az úri közönség egyféle értelemben használni. :)

A profizmus is lehetne egy stílus. :) Amikor a néző azt mondja, itt minden passzol, tartalom és forma, ez csakis XY műve lehet. :)

nem teljesen értek egyet #4-essel, a profi és amatőr között nem olyan éles a határvonal, mint ő gondolja. sőt, ez a határvonal egyre jobban elmosódik, mert egyre több amatőr próbál pénzt keresni a képeivel, ugyanakkor megélnie meg nem sikerül belőle, így csak részben fizető hobbi marad számára. részben ennek folyományaként viszont egyre több profinak nehéz kizárólag fotózásból megélnie, így egyre több profinak is csak részleges, vagy akár egyre kisebb részarányú megélhetésévé válik a fotózás, mert kénytelen mellette egyéb bevételi forrásokat találni, legyen az akár fotózáshoz köthető kiegészítő tevékenység, mint bérmunkában retusálni, asszisztenskedni mások mellett, vagy mondjuk videózni, de ismerek olyan elismert és tehetséges fotósokat is, akik kutyakaja árusításra, sofőrködésre, sport edzésre, vagy épp más polgári munkára cserélték a fényképezőgépet, mert egyszerűen jobban fizet, vagy ugyanannyi bevételért sokkal kevesebb erőfeszítést és befektetést kell tenniük (pl. nem kell több milliós fotó felszerelést fenntartaniuk hozzá és kitermelni annak amortizációját, javítását, fejlesztését). szóval a kép sokkal összetettebb és egyáltalán nem fekete-fehér profizmus és megélhetés tekintetében sem.

az csak a legjobb eset (és ez egyáltalán nem általános sajnos), hogy a fotóst azért fizetik, amit magától is szívesen csinál. még mindig jobb lehet neki, hogy fényképezőgéppel csinálhatja, mintha kalapáccsal kellene dolgoznia, de nem biztos, hogy ebben alkotói szabadságot és élvezetet is talál.

ilyen szempontból a "némi zsebpénzt kereső" amatőrök akár szerencsésebbek is lehetnek, ha okosan csinálják. ugyanis, ha nem (elsősorban?) fotózásból élsz, akkor nem vagy kénytelen elfogadni mindenért a pénzt. nem vagy rákényszerítve, hogy minden munkára igent mondj, akár tetszik neked, akár nem, mert be kell fizetned valamiből a csekkeket. ha más megélhetésed (is) van a fotózáson kívül, akkor meg van az a szabadságod, hogy csak arra a fotózásra mondj igent, ami alkotóként kellően motivál, érdekel, inspirál és anyagilag is olyan feltételeket biztosít neked, amiért érdemes fotóznod. sajnos a legtöbb profi fotósnak ez a szabadsága nincs meg, mert a legtöbb munkáltató nem nagyon akarja megfizetni a minőséget. sok a fotós, ha te nem vállalod el olcsóbban, akkor keres másikat. közben sajnos nagyon sok amatőr fotós pont rossz lóra tesz és úgy próbál "némi zsebpénzt" keresni a fotózásból, hogy ugyanabban a szellemben kezdi el leértékelni a saját alkotói szabadságát, amiben a profik is kénytelenek. pedig az amatőr nem lenne rákényszerítve, mégis belemegy az árversenybe és aláigér a profinak és egyikük sem jár jól anyagilag, sőt egy idő után az amarőr is rájön általában, hogy alkotóilag sem járt olyan jól, mint hitte. de addigra már ő is beáll a rosszul kereső profik közé és egy idő után ő is keserű szájízzel hagyja majd el a profi fotós pályát, mert már sem örömét és alkotói szabadságát nem leli a némi zsebpénzért fotózásban, sem a könnyen jött pénzt nem tudja élvezni, mert addigra rájön, hogy a zsebpénz kevés, többet meg nem akarnak neki fizetni, mert bárki hajlandó zsebpénzért fotózni helyette, ha ő nem vállalja...

az #5-ös által említett stock fotózás is olyan, hogy feltöltheted a saját stílusodban, a téged érdeklő dolgokról készült képeiet és ha szerencséd van, akkor még kereslet is lesz rá és bevétel is lesz talán belőle. de ez csak akkor igaz, ha a stílusod vagy annyira egyedi, hogy mindenki ilyet akar majd, ha meglátták, vagy annyira belesímul a tömegízlésbe, hogy pont azt a tömegterméket gyártod, amire hatalmas igény van. a stock ugyanis minden más fotózási területnél jobban a tömegességről és a tömegízlésről szól. stock fotóval (ugyanúgy, ahogy telefon tartozékkal, vagy bármilyen műanyag termékkel) csak akkor tudsz értelmes pénzt keresni, ha minél nagyobb mennyiségben el tudod adni. ehhez pedig nagyon nagy vásárló tömegnek az igényét kell telibe találnod a képeiddel - miközben hatalmas a képkínálat. a nagy fotó tömegből kitűnéshez jól jöhet egy jól azonosítható stílus. ugyanakkor ennek miközben kellően egyedinek kell lenni, hogy kitűnjön a tömegből, kellően széles körben kívánatosnak, nagy tömeg számára vonzónak is lennie, hogy meg is akarják azokat venni. persze vannak mindenféle trendek, amiket meg lehet lovagolni, sőt akár teremtheted is a trendeket és ha sikerül jól ráérezned dolgokra, akkor akár elébe is mehetsz a piacnak, csak ezt is jól kell időzíteni és célozni, hogy üzletileg működjön. és az nagy kérdés, hogy a személyes stílusod és érdeklődésed mennyire vág egybe azzal, amire igény van.

a fotó galériákban is hasonló a helyzet, mint a stock fotó értékesítésben, csak a mennyiség nem olyan tömeges és egészen mások a szempontok, meg az ízlés amik alapján a célközönség ízlését el kell találnod. de végső soron a pénzért fotózás minden területén ugyanarról van szó: olyan képeket kell készítened, amikért hajlandóak fizetni. a dilemma is állandó: vajon mennyire vág egybe a saját stílusod és ízlésed azzal, amiért hajlandók fizetni is az emberek, illetve mekkora kompromisszumokat kell kötnöd az ízlésed terén azért, hogy pénzhez juss.

egyébként attól, hogy van egy jól azonosítható stílusod, akár még profi, sőt jól kereső és sikeres is vagy vele, magadénak is érzed, egyáltalán nem biztos, hogy az más szerint is jó, helyes, vagy akár hozzád, akár a képeidhez illő. ahogy az sem biztos, hogy akár neked, akár a kritikusnak igaza van ebben. mert mindenki mást gondol ugyanarról és mindenkinek más tetszik.

nekem pl. nem tetszik Picasso képeinek 90%-a. főleg azok nem, amiket a saját, világmegújító stílusában alkotott. ettől még a művészettörténeti jelentősége ugyanolyan nagy, a képei ugyanolyan értékesek és engem az nem érdekel, mások mit gondolnak rőla, másokat meg az nem érdekel, én mit gondolok róla.

szóval azt nagyon meg kell válogatni, hogy kinek a véleményére és mennyit ad az ember - legyen az akár önmaga, akár az őt kritizálók, de az őt bátorítók éppúgy. szerintem minden véleménynek van létjogosultsága, főleg ha érveket is felsorakoztat, aztán mérlegelni kell, hogy az érveket milyen súllyal és hogyan kezeled, milyen szerepet szánsz nekik a saját életedben.

#14-eshez csatlakozva ráadásul az is simán előfordulhat, hogy ha a másolatot látja valaki előbb, akkor azt hiszi, hogy ő találta fel és az eredetit is hiheti másolónak. sőt az sem kizárt, hogy egy másoló jobban használ egy stílust, mint aki kitalálta. szóval ezek a stílusjegyek is összetettek.

ugyanakkor vannak, akiknél hiába egyedi azonosítóként működik, mert pl. hibát használnak erre és egyáltalán nem véletlen, hogy mások nem csinálnak olyan képeket, mert az úgy egyszerűen rossz (szerintem persze, hiszen tévedhetetlen én sem vagyok, de attól, hogy te stílusnak hiszed, még lehet, hogy csak hiba ,-))...