De mégis ebben mi a jó?

De a vicces az egészben az, hogy nagyon sokan úgy használnak filmes fényképezőgépet, hogy a telójukkal is úgy fotóznak, hogy a hegyvidékes tájképeiken pont le van harapva egy pici a hegy csúcsából, vagy pont rohadt bénán fókuszálnak egy makró fényképnél, pedig telefonnal egyáltalán nem nehéz fotózni, főleg úgy, hogy egy nagy képernyő van előtted. De ezek a hipszterek (valljuk be, ők szeretnek igazán retrózni), úgy állítják be a művüket, mintha lenne művészeti értékük és flexelgetnek a filmes szarjaikkal is, holott alapvető fotózási ismeretük sincsen.

Bár el tudom képzelni, hogy valaki tényleg nagy hévvel csinálja úgy, hogy közben a képeik sem rosszak, akár kimondottan jók. De amit észreveszek, hogy a legtöbben csak hipszterkednek.

Élmény ide vagy oda… ha az illető nem tud fotózni akkor ne flexeljen a béna képeivel.

Amúgy a digitális fényképezésnek is van manuális része: beállítani a kamerát, jól ráfókuszálni a célpontokra de még így is a kép 40%-a van meg. Ezek után meg kell szerkeszteni, de úgy hogy köze is legyen a valósághoz. Melegebb-mélyebb tónusú képeket is lehet készíteni, ha ennyire nosztalgiázni szeretnénk.

Meg izgalmat ad, hogy "kiszámíthatatlan"...nos az is kiszámíthatatlan hogy legközelebb milyet kaksizok, mégse mondom azt arra, hogy művészi értéke van😆. De érdekes, hogy a KODAK tolja nagyon ezeket, mert régen a vezérigazgatója elhatárolt az egyik alkalmazottja ötletétől, hogy legyenek digitális kamerák, erre fel az ipse átment a SONY-hoz és lám...a SONY kitúrta a Kodakot az élmezőből, de azért a Kodak még erölteti a szánalmas filmes kameráit ahelyett, hogy inkább rendes digitális kamerakat gyártana, mert amik most vannak elég szánalmasak. De legalább a hipsztereket meg tudja velük venni.