Valaki elmagyarázná, hogy hogyan is működik a feszültség?

Csak az Ohm törvénnyel kell tisztában lenned és azzal, hogy a párhuzamosan kapcsolt fogyasztóknak a feszültségük egyezik, a sorosan kapcsoltaknak pedig az áramuk.

Ebből következik, hogy ha mondjuk egy 220 Voltos feszültségforrásra rákapcsolsz egy 2 sorosan kapcsolt ellenállásból álló hálózatot, akkor azoknak az áramuk meg fog egyezni és a 220 Volt meg fog oszlani köztük.

"2 ellenállás utáni vezetékben már nincsen feszültség." Ezt nem tudom értelmezni, kérlek egy rajzot szolgáltass ehhez.

A vizes analógiával a legkönnyebb elképzelni.

Képzeld el, hogy a feszültség a víznyomás, az áramerősség pedig a víz térfogatárama. A vezetékek csövek, a feszültségforrás egy szivattyú, az ellenállások meg mondjuk vízimalmok.

Így esetedben, mondjuk az elején 1 méter magasan van a víz, aztán lecsobog a két vízimalmon (közben lecsökken a nyomása) majd a szivattyúba vezető csőben már relatíve 0 a nyomása, de mégis áramlik a víz.

Ha nagyon pontos akarsz lenni, akkor az ellenállásokat összekötő vezetéken is van feszültség.

Ohm törvénye azt mondja, hogy U = R x I, azaz feszültség = ellenállás szorozva áramerősséggel.

A példádban 1 amper folyik, és egy 200 ohmos ellenálláson 200 volt feszültség esik, egy vele sorosan kötött 20 ohmoson 20 volt. Össze vannak kötve 10 cm hosszú 1 mm2 keresztmetszetű réz vezetékkel. Az 1 méter hosszúságú 1 mm2 keresztmetszetű réz vezeték ellenállása 0,017 ohm. A 10 centis vezetékdarabé 0,0017 ohm, azaz 1,7 milliohm. A kis darab vezetéken is lesz feszültség, 1,7 mV.

Ebből azt is láthatod, hogy már egy épületen belül is mérhető veszteség keletkezik csak a vezetékek ellenállásán.Olyan nincs hogy valamin nincs feszültség, ha áram is folyik. (pontosabban van, az abszolut nulla fok közelében, a szupravezetés állapotában, de az más téma)

Ilyen nincs. Ez nem áramkör. Itt nem folyik áram, és feszültség sem esik. Magyarul hibás a rajz, szerintem emiatt nem érted.

Ilyen egy áramkör: [link]

Ezen kapcsolási rajzoknál megállapodás, hogy az áramköri elemeket összekötő vezeték ellenállása nulla. A valóságban, mint #3 írja, ezek is ellenállások. Tehát, ha akarod, akkor két ellenállást rajzolsz és a köztük levő vezetéket úgy veszed, mint amin nem esik feszültség, vagy öt ellenállást (3 vezeték ellenállása + 2 ellenállás) rajzolsz közvetlenül egymás nyakára.

Csak, mivel mint #3 írja, a vezeték ellenállása jóval kisebb, mint a hasznos munkás ellenállás, ezért a számításba csak néha érdemes belevenni.

Egyrészt: feszültséget két pont között lehet mérni.

Azt jelenti, hogyha egy egységnyi töltés átmegy az egyik pontból a másikba, aközben mennyi munkát végez az a töltés.

Általában a feszültségforrás negatív sarkát jelöljük ki a "0 pont"-nak, ehhez viszonyítjuk a többit.

A feszültségforrásod pozitív sarkán ezek szerint 220 V van (vagyis az a pont és a "0 pont" között 220 V a feszültség), ez azt jelenti, hogyha innen a 0 pontba elviszel egy C töltést, akkor az 220 J munkát fog végezni.

Elindul szépen az 1C töltésed, átmegy az első ellenálláson és végez rajta 200 J munkát. Ekkor már csak 20 J-nyi munkavégző képessége maradt.

Ezután átmegy a második ellenálláson, amin elvégzi a maradék 20J munkát.

Ezután visszatér a feszültségforrás negatív sarkához, munkavégzőképessége már nincs, hiszen mindet elhasználta.

(Mivel a 0 pontban van, így a 0 pontba menetel közben nem tud munkát végezni, hiszen már ott van.)

"Ezután visszatér a feszültségforrás negatív sarkához, munkavégzőképessége már nincs, hiszen mindet elhasználta."

Ilyet különösen nem mondanék!

És eleve nem a munkavégző képesség oldaláról közelíteném meg a feszültséget.

Pláne az alapján, hogy a kérdező külön kiemelte , hogy mit nem ért. Írta, ha az egyik ellenálláson esik 200V a másikon meg 20V és "elfogyott" mind a 220V, akkor a továbbiakban mi hajtja az áramot? Erre megválaszolják, hogy semmi, mert a munkavégző képessége elfogyott :-) Óriási! És 100%-on van a válasz?!? Hát senki nem érti, hogy mit nem ért a kérdező? És arra mit kellene válaszolni?

A vizes példa szintén erre játszik, és szintén nem jó. Legalábbis a kérdező kételyeit nem oszlatja el és továbbra sem érti, hogyha a munkavégző képessége elfogyott, akkor mégis mi a túró van, ami miatt tovább mennek az elektronok???

A feszültséget legkézenfekvőbb töltés-szétválasztottsági állapotként meghatározni.

Egy adott helyről egy másik helyre elviszek sok töltést, és az adott helyen töltéshiány, a másik helyen meg töltéstöbblet lesz (töltés-szétválasztottsági állapot), és az elvitt töltések visszavágynak az eredeti helyükre. Ez a feszültség.

Ha a töltéseknek módjuk van visszajutni - az meg az áram. És mindez független attól, hogy a töltések a vissza-vándorlásuk során végeznek-e munkát, vagy sem.

Amivel a fenti gondolatmenetet ki kell bővítenem még, az az a mondat, hogy amikor egy áramkörben feszültségforrás van, akkor a töltéseket az "adott hely"-nek nevezett helyről a "másik hely"-nek nevezett helyre folyamatosan lapátoljuk, hogy a két hely közt a töltés-szétválasztottsági állapot folyamatosan meglegyen - és ne csak egyszeri alkalom legyen a töltések szétválogatása.

Szóval kedves kérdező, a rajzodon lévő 220V-os kezdet, és a szomorú kókadtvirág vége között, a rajzod tetején van még van egy "démon", aki az elektronokat a kókadtvirágtól folyamatosan hordja az elejére olymódon, hogy a feszültség az eleje pont, meg a vége pont közt, mindig 220V legyen. Így lett a rajzodból áramkör.

[Ha meg ez váltakozó feszültség, akkor a démon hol hátulról hordja előre, hol előlről hátulra a töltéseket - és az áramirány mindig megváltozik, attól függően, hogy elöl, vagy hátul van töltés többlet.]

Kicsit ráfirkáltam a rajzodra, így talán érthető lesz:

[link]