Minden digitális eszköz számítógép, vagy csak amik tetszőlegesen programozhatók?

"ugyanúgy egy háttértáron tárolják-e a firmware-üket, és onnan olvassák-e be egy RAM-ba" -> Nem egy ROM-ban tárolják, ami úgyanúgy memória, mint a RAM, csak a kikapcsoláskor megőrzi a tartalmát. Ez technikailag vagy valami Flash jellegű tároló, vagy EEPROM vagy valami hasonló. A lényeg, hogy bele lehet tölteni a programot és onnan tud futni. Felesleges átmozgatni abba a pici RAM-ba ami egy ilyen cuccban van.

Sok esetben ezek pl. Harvard architektúrás gépek (illetve közelebb vannak a Harvardhoz, mint a Neumannhoz). Külön EEPROM Flash vagy hasonló a program memória, innen olvassa ki a processzor az utasításokat amiket végrehajt, és külön memóriában vannak az adatok. Illetve képes elérni a perifériákat (pl. soros vonal, analóg átalakító, időzítő stb.).

Háttértár nagyon ritkán van ezeknél (kivéve pl. egy digitális fényképezőgép, ahol egy SD kártyán tárolja az elkészült fényképeket, ahol az egy háttértár). /tudom, perceken belül meg fog jelenni 0%-os gyógysügér "barátunk" és elkezdni osztani a nem létező eszét és bele fog kötni, de már megszoktuk tőle, és írni fogja a tőle megszokott ökörségeit, ezért már most hagyok támadási felületet, mert leegyszerűsítve írom le a dolgokat/.

Ha végtelenül nagyon-nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat akkor a leglényegesebb különbség a memória (ezért nevezték régen operatív memóriának) és a háttértár között a különbség az, hogy: a háttértárról nem tud közvetlenül utasítást végrehajtani a processzor, csak az operatív memóriából. Amíg a program a háttértáron van az ott egy adathalmaz. Azt be kell tölteni a memóriába és onnan már végre tudja hajtani a processzor. A processzor utasítás értelmezőjének (régi néven utasítás dekóder) utasítás regiszterébe csak és kizárólag a memóriából (Harvard esetben a program memóriából) képes betölteni utasítást.

Az egész gépből a háttértár elhagyható, nem szükséges a működéshez. Az vagy van, vagy nincs. A többi részegység "kötelező", mert az nélkül nincs számítógép. Ezek a CPU /hogy ez most egy mikroprocesszor, vagy öt darab ruhás szekrény, ahogy az pl. a Szegedi múzeumban látható, az most mindegy/, a memória (aminek része a program memória ami tartalmazza a programot már végrehajtható formában), a ki és a beviteli egységek (ahhoz, hogy adat tudjon bemenni a gépbe, és onnan ki tudjon jönni). Az megint egy másik kérdéskör, hogy milyen technológiával tudunk olyan memóriát gyártani ami nem veszti el a tartalmát a gép kikapcsolásakor. Ez alapvetően valamilyen ROM, EPROM, EEPROM, Flash memória vagy ezek minden féle kombinációja.

Szintén egy kis (általános történelmi dolog) kitekintés. Történelmileg volt egy nem túl hosszú időszak amikor alapvetően két csoportba sorolták a gépeket: célszámítógépek és általánoscélú gépek. A célszámítógépek lehettek akármilyen gépek amik egy vagy néhány jól meghatározott célra készültek (ilyen volt pl. az Apollo űrhajók AGC gépe), ezek egyik alcsoportja lett az amit ma "beágyazott rendszernek" neveznek (pl. amikor egy gépjármű fékberendezés számítógépét nézzük), ezek mindig is speciális gépek voltak, nem mindig kellett nagy tudás. Aztán voltak az általános célú gépek amik kb. mindenre használhatóak. Ezen belül három (méret és alkalmazás) kategória volt: mikroszámítógépek, középgépek, nagygépek (mainframe). Mindegyik kategóriában volt több tucat gyártó, több száz modellel. Mára a mikroszámítógépek (az IBM PC eredetileg ennek a kategóriának a teteje volt) mára szinte eltűntek és alig-alig van különbség a mikro és a középgép között (most architekturálisan szempontból) néhány gyártó maradt néhány procival (pl. Intel, AMD, IBM pSeries a legismertebbek) ez a kategória. És van néhány gyártó (legismertebb az IBM) aki máig gyárt mainframe kategóriás gépeket (egészen más "filozófia" szerint épülnek fel ezek a gépek, más az operációs rendszer, és aki PC környezethez szokott sokszor nem is igazán érti ezeket).

Aztán pár éve kialakult egy új "kategória" ezek az okos "kütyük" okostelefon, tablet ilyenek. Ezek hordozható "kisebb" teljesítményű gépek, itt megint más a feladat. Illetve ahogy most terjed az IoT már egy villanykörtébe is tesznek számítógépet (beágy.rendszerek).

Ezeknek a fő felépítését vagy a Neumann architektúra vagy a Harvard architektúra vegy ezek keveredésével lehet vizsgálni.

A mostani TV-k gyakorlatilag számítógépek, valamilyen átszabott Linux, meg az Android például. NAND Flash memória a szoftverhez (ami frissíthető), külön EEPROM, vagy annak flash változata a beállítások tárolására, esetleg az indítókódhoz.

Korábbi képcsöves OSD processzorok integrált ROM-ot tartalmaztak, mint az öreg zsebszámológépek is, ha jól tudom.

TV-ben külsőleg tartozott hozzá egy EEPROM, ami csak a programokat, beállításokat, opciókat tárolta.

Volt olyan CPU, ami egy tokban végezte ezeket a tárolásokat is.

Egyszerűbb esetben csak kiadott magából analóg szabályzófeszültségeket a hangerő, tuner stb. vezérlésére, később elterjedt az I2C busz, amire csatlakoztak a szabályozandó áramkörök.

"...külsőleg tartozott hozzá egy EEPROM, ami csak a programokat, beállításokat, opciókat tárolta."

Mármint csak a beprogramozott TV-csatornák értékeinek tárolására utaltam, nem olyan "program".