Normális, hogy ilyen vagyok?

Az a baj, hogy nagyon igazságtalan ez a világ. Rossz, hogy sokaknak nincs elég pénze, rossz, hogy sokan éheznek, illetve meghalnak betegségben. Kiskorom óta arra vágyok, hogy nyerjek a lottón sok-sok pénzt. Nem azért, hogy millerkedjek vele, egyszerűen csak szeretnék adományozni, a koldusnak pénzt adni, vagy esetleg több mindent. Nyilván vannak olyanok, akik azért kerültek utcára, mert nem akarnak dolgozni. Nos, őket is megértem, de mindenkinek joga van boldognak lenni, annak ellenére is, hogy magának köszönheti a jelenlegi helyzetét. Nagyon sok depressziós ember él a világon, és így nem is akarok már boldog lenni. Felesleges sokszor felkelnem úgy reggel, hogy nem tudok segíteni másokon. Múltkor pl egy kislány akart jelmezt venni jó drágán. Anyukája meg rászólt, hogy az bizony elég drága szett, így nem lett megvéve. Ha lett volna a zsebemben sok pénz, úgy megvettem volna neki... Hadd örüljenek, ehelyett csak elsétáltam mellettük, de ez nem én vagyok. Szeretem, amikor valaki elejt valamit az utcán, mert akkor fel tudom neki venni és odaadni. Ilyenkor mosolyognak rám az emberek, és olyan jó érzés, hogy tudtam segíteni valakinek. Az a baj, hogy olyan megfelelési kényszer is van bennem, hogy pl akivel interneten beszélgetek, és mondjuk nem egy jó pasi, és nagyon magányos, akkor is elhívom magamhoz beszélgetni, és ilyenkor túl sokat is megengedek nekik, de csak mert imádom amikor valakit jó kedvre derítek. Mi bajom van? :D